Ferenczi Zoltán Sámuel világok találkozásáról beszélt a tárlat kapcsán. Mint elmondta, az elmúlt napokban egy szászföldi csűr felújítási tervén dolgozott, és egy régi magyar könyvben azt olvasta, hogy a csűr alkotóelemei közül a szekérbeállót „a csűr világának” is nevezik. Később rákeresett a kiállító művész nevére az interneten, és arról olvasott, hogy milyen különleges „Horváth Levente csűrökbe rejtett világa”. A dédapja hosszú ideig Kalotaszegen, Jákótelkén élt, Levente pedig szintén a kalotaszegi Zsobokról érkezett... Pár nappal korábban Czire Szabolcs könyvbemutatóján vett részt, ahol a neves lelkész a létező, a létezés és a lét meghatározását a test, a lélek és a szellem fogalmakkal társította, és miután hazament, ugyanezt a három szót olvasta Horváth Levente egyik alkotásán, mely jelenleg épp a csűr világában látható... Tehát összeért minden – összegezte gondolatait a házigazda, majd ismételten köszönetet mondott családjának, Rizmayer Péter kurátornak és a kiállító művésznek is az újabb tárlatért.

Ezután Rizmayer Péter képzőművész, a kiállítás kurátora köszöntötte az ismét szép számban megjelent nézőket, köszönetet mondva nekik azért, hogy a hideg idő ellenére is eljöttek a csűrgaléria újabb eseményére. Kijelentette, hogy nem nagyon tud papír nélkül beszélni, ezért most újra lejegyezte gondolatait a művészről, akit már rég ismer, és azt is tudja róla, hogy különös figyelmet fordít a csűrökre. Papírját szorongatva közölte, hogy a művész mellett Gyergyóalfaluról, közös emlékeikről, a műemlék- és „műemlékezet-védelemről”, valamint a létrákról is szól az írása, hisz saját életének is fontos részévé vált a csűrben való művészeti tevékenység. „Azonban ez a kiállítás annyira egyben van, és annyira magáért beszél, hogy a szavaim csak gyengítenék annak valóságát, ezért inkább mindent a nézőkre hagyok” – mondta, majd általános derültség közepette meggyújtotta és elégette a papírját.

Horváth Levente nem készült hosszú beszéddel, de néhány szóban kifejtette, hogy kiállított munkái nagy része kimondottan ebbe a csűrbe készült. Amikor először itt járt és felkérést kapott erre a kiállításra, már akkor eldöntötte, hogy ezúttal a létra kérdését fogja körüljárni, a kiállítás másik érdekessége pedig, hogy Lászlóffy Zsolt jóvoltából egy zenei mű is készült erre az alkalomra. Hangsúlyozta, hogy ez a hanganyag sokat hozzátesz ahhoz, amit a létrák által ki akart fejezni, ez fogja egybe az egész tárlatot, továbbá azt is megjegyezte, hogy napsütésben fognak igazán élni a csűrben látható alkotások. „A kinn és a benn közötti határ csupán illúzió. Valójában csak az Egy létezik. A csűr mint művészeti tér olyan működési elvet hordoz, amelyben érzékelhetővé válik a föld és az ég közötti kapcsolat, az anyagi és a szellemi síkok átjárhatósága. (…) A létra itt oltárrá válik, egy olyan ponttá, ahol az ég felé nyíló tér megérinthetővé lesz, ahol a földi és az isteni között átjárás nyílik” – fogalmaznak az alkotók a kiállítás ismertetőjében.

Műemlékvédő szakmérnökként nagyon fontos számára a csűrök megmentése, de nincs annál szebb, amikor ezt közösségi események által tudja elérni az ember – mondta zárszóként a házigazda, majd mindenkit meghívott egy kis állófogadásra, mely végül éjfélig tartott.