A Szent György Napok kiemelkedő eseménye volt május 11-én a Pro Urbe díjak átadása a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében. A megyeszékhely díjait olyan személyiségek vehették át, akik Sepsiszentgyörgyöt és annak lakóit mindenkor a legjobb tudásuk szerint, önzetlenül szolgálták. Idén Csáky Ernő mérnök, Demeter Lajos helytörténész, Rosner Herman közgazdász és Vinczeffy László festőművész kapta az elismerést, a tavaly elhunyt Gajzágó Márton újságírót, szerkesztőt posztumusz díjazták. Pro Urbe díjakat 1997-től kezdve adományoz Sepsiszentgyörgy önkormányzata, a mostaniakkal együtt eddig 107-en kapták meg az elismerést.
Gajzágó Márton a múlt század negyvenes éveinek elején, a kis magyar világ és a második világháború időszakában született (…) Kolozsváron. Szellemi horizontját a zilahi évek határozták meg, ahol édesapja a Wesselényi-kollégium megbecsült pedagógusa volt. (…) A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem–filozófia szakán diplomázott, és a kötelező kihelyezés során Sepsiszentgyörgyöt választotta. (…)
A tanári pályája rövid életűnek bizonyult, hiszen az Építészeti Szakképző Iskolában tanító, vitaköröket szervező fiatal tanárra helyi értelmiségi körökben hamar felfigyeltek, s hamarosan a nagy közigazgatási átszervezés után alakult megyei lap szerkesztőségében találta magát. Dali Sándor főszerkesztő hívó szavára a Megyei Tükörnél olyan fiatal értelmiségi csapat verbuválódott, amely máig meghatározza Háromszék szellemi horizontját. (...) Nehéz feladatot kap, rábízzák a gazdasági rovat vezetését, amely látszólag egy merőben más terület számára, mint az eddigiek, de a számok és teljesítmények, na meg a tervtúlteljesítési százalékok között munkatársaival együtt keresi és megtalálja az embert, a közösséget. Így születnek a valóságfeltáró, már-már szépirodalmi ihletettségű írások, beszámolók, riportok.
De mindez nem elégítette ki, így a már országosan is elismert napilap főszerkesztő-helyetteseként időszakos mellékletet hív életre. A Fórum, mint ahogy címe is mutatja, több volt, mint az elvárt és anyagi hasznot is hozó kötelező anyagok, színvonalasan megírt reklámriportok gazdája, hiszen az erdélyi magyarság legjobb íróinak, tudósainak, filozófusainak, kutatóinak értékes munkái számára is megjelenési lehetőséget biztosított. Érdemes és tanulságos a rendszerváltás után a Gajzágó által szerkesztett kötetekben is kiadott írásokat el- vagy újraolvasni.
A ’89-es változás újabb szerepkörbe sodorja: a Megmentési Front városi elnökeként ő lesz Sepsiszentgyörgy első megbízott polgármestere, részt vesz az RMDSZ megalapításában. Hogy mindezt korántsem a vezetői ambíciók, hanem a közösség iránti – a magyar kultúrtörténetben egyébként mélyen gyökerező – felelősségvállalás diktálja, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy nem ragad bele a politikába, visszatér kedvenc munkahelyére, az immár Háromszék fejléc alatt megjelenő napilaphoz. A nagy újrakezdések időszaka ez, amikor a gyakorlatilag gazda nélkül maradt lap mögé is gazdasági szervezetet, kiadót kell szervezni. Kezdeményezésére és vezetésével alakul meg Trisedes Press néven az a részvénytársaság, amelynek részvényesei (vagyis tulajdonosai) az akkor éppen a lapnál dolgozók lesznek. A szerkesztőséget, a terjesztővállalatot és a nyomdát magában foglaló cég – ma úgy mondanánk – integrált formában kívánta összehangolni mindazt, ami egy vidék nyilvánosságát biztosító újság előállításához és terjesztéséhez szükséges. Nevéhez fűződik a nagykapacitású tekercsnyomó, vagyis rotációs nyomdagép beszerzése is. (…)
Úttörő munka volt, így aligha lehetett hosszú életű. A szellemi ember mentalitásával végzett gazdasági tevékenység a kibontakozó vadkapitalizmus időszakában néhány év alatt kifulladt, de talán nem véletlen, hogy a Háromszék szerkesztőségét és lapterjesztését biztosító, ma is működő cég ebből a tapasztalatból táplálkozva kereste és kapta meg helyét a megye gazdasági életében.
Gajzágó Márton ügybuzgóságát dicséri, hogy ebben az időben menekül meg a megszűnéstől a Bukarestből Forró László főszerkesztővel együtt Sepsiszentgyörgyre költöztetett Cimbora című ifjúsági havilap, BiblioTheka néven olyan irodalmi antológiasorozatot indított, amelynek példányai az iskolai oktatást segítve messze földre eljutottak.
Nyugdíjba vonulása után is aktív maradt, végre olyan hobbijának is élhetett, mint a méhészkedés.
Tavaly július 26-án igen jeles embert, kollégát, barátot búcsúztattunk. S az is bizonyára sorsszerű, hogy életében elkerülték a díjak, az elismerések. Így megkésve bár, de nagy tisztelettel vettük tudomásul, hogy Gajzágó Mártont posztumusz Pro Urbe díjjal tüntette ki annak a városnak a közössége, amelyben igazi otthonra lelt.
