Hadmérnökként dolgozott a hadseregben, éveken át a sepsibodoki egység szakmai irányítója volt. Közben, mindjárt a rendszerváltás után a Brassói Egyetemen letette a pedagógusi pálya gyakorlásához szükséges pedagógiai és lélektani vizsgákat.

A katonai szolgálat utáni nyugalomba vonulás éppen nyugalmat nem hozott számára. Most már szabadon törődhetett annak a régi álmának megvalósításával, mely a hangrögzítés történetével, a hangrögzítő és távközlő eszközök felkutatásával volt kapcsolatos. Közben lehetősége nyílt arra is, hogy a Puskás Tivadar Szakközépiskolában tanítson, olyan ismeretekkel ruházza fel a szakképzős diákokat, amelyekre addig nemigen akadt szaktanár.

Nem hagyott fel korábbi szenvedélyével, a kidobásra ítélt hangközvetítő eszközök gyűjtésével. Sepsiszentgyörgyi lakásuk valóságos tárháza lett a használatból kikopott gramofonoknak, patefonoknak, lemezeknek, lemezjátszóknak, rádióknak, televízióknak, telefonoknak, elektromos és elektrotechnikai tárgyaknak, korabeli műszaki kiadványoknak, jól jött hát a Székely Nemzeti Múzeum befogadó készsége.

Közben megindult a kiállítások sorozata. Az elsőre a hajdani Megyei Tükör dísztermében került sor, amelyről a bukaresti televízió magyar adása is közvetített. Aztán eljutott a kiállított anyag Kézdivásárhelyre, Csíkszeredába, Székelyudvarhelyre (itt felkérésre segített maivá tenni a Református Kollégium iskolatörténeti múzeumát). A csernátoni múzeum külön teremben mutatja be a Csáky Ernőtől ajándékba kapott hangrögzítő és hangszóró eszközöket. A Puskás Tivadar Szakközépiskola megfelelő helyszínt biztosított olyan iskolai eszköztár létrehozására, amely állandó jellegű, nem csupán látogatókat fogad, hanem szakórák megtartására is alkalmas. És születtek a szakkönyvek, ismertető írások a helyi és központi sajtóban. Puskás Tivadar életének és munkásságának felmérése ugyancsak célja volt és maradt a Székelyföldi Hírközlési Örökségi Egyesületnek, amelynek létrehozásában nagy szerepet játszott, s amelynek alelnökeként végzi feltáró és népszerűsítő munkáját.

Önzetlen közösségszolgálatának bizonyítéka, hogy a teljes anyagot, amelyet annyi éven át gyűjtött és rendszerezett, ajándékképpen átadja az említett egyesületnek. Persze, mindezek mellett továbbra is kapcsolatban áll a világbajnoki címet szerző amatőr rádiósokkal, bukaresti és magyarországi testvéregyesületekkel, amelyek szívesen fogadták soraikba. Szakmai kitüntetései mellett elnyerte a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Ezüstgyopár-díját is.

Jövőbeli elképzelései közül legfontosabb egy olyan műszaki, technikai múzeum létesítése, amely meggyőző keresztmetszetét nyújtaná Székelyföld távközlési múltjának és jelenének.

Péter Sándor