A gombaszezon kezdetét jelentő hónapnak vannak hagyományos vendégei, amelyekre kisebb-nagyobb mennyiségben minden évben számíthatunk (mezei szegfűgomba, májusi pereszke, tövisalja, sárga gévagomba, nagyspórás csiperke, pisztricgomba stb.), azonban egy kis szerencsével olyan fajok is keresztezhetik utunkat, amelyekre nem feltétlen jellemző a májusi termőidő (hamvas tinóru, szürke tölcsérgomba, lila és lilatönkű pereszke, hogy csak párat említsek a Sepsiszentgyörgy könyékén is fellelhető fajok közül). Rajtuk kívül belebotolhatunk olyan fajokba is, amelyek májusban kezdenek el teremni, de ekkor még ritka madarak. Közéjük tartozik a fehér tarlógomba.
Fehér tarlógomba (Leucoagaricus leucothites)
Közepes termetű faj, kalapjának átmérője ritkán haladja meg a 10 cm-t. Alkata az őzlábnak és a csiperkének ötvözete, fiatalon egyöntetűen fehéres vagy halvány krémszínű. Kalapbőre selymes, finoman nemezes, lehúzható. Lemezei sűrűek, a tönk körül gyűrűbe összenőnek, fiatalon fehéresek, majd rózsaszínesek. Tönkje a kalapból csuklósan kifordítható, karcsú, hengeres, üregesedő, töve általában kissé bunkós. Vékony, hártyás gallérja jobbára elmozdítható. Húsa a kalapban puha, a tönkben szálas, fehéres, színét nem váltja, kellemes ízű és szagú.
A városban elég gyakori. Míg kinn a mezőn, legelőn gyakran seregesen is megjelenik, addig az urbánus környezetben egyedül vagy legfeljebb másodmagával terem. Mindenütt a füves, nyíltabb helyeket keresi. Tűri a bolygatást, aránylag frissen gyepesített övezetekben is megjelenik. Megtaláltam mind a belvárosban, mind a peremzónákban.
Kalapja ehető, ízletes, népszerűsége mégis messze elmarad a csiperkefajokétól. Kevesen gyűjtik, a legtöbb gombász mérgezőnek vagy legalábbis gyanúsnak tartja. A város melletti legelőn egyszer engem is megszólítottak, hogy ne nyúljak azokhoz a „mérges fehér csiperkékhez”, hacsak nem akarok kórházba kerülni.
Máskülönben jogos az ilyen figyelmeztetés, főleg az erdőszéli példányok esetében bizony óvatosaknak kell lennünk. Ezek összetéveszthetőek több mérgező gyökérkapcsolt fajjal. Köztük van a gyilkos galóca fehéres színű változata is. Nagyon hasonlít rá a csipkés őzlábgomba is, de szerencsére ez utóbbi ehető, hasonló kulináris értékű faj.
Nekem egyik kedvencem, talán azért is, mert gyerekkori emlékeimbe itatódtak sepsibükszádi nagyszüleim meséi a hajdani, aratás utáni „tollógomba”-bőségekről. Érdekes, ők abban az időben már ismerték és gyűjtötték, főleg, mikor a mezei munkából hazamenet útjukba esett. Ez a bőség már nem volt jellemző a 70-es, 80-as évekre, de azért akkor is került tarlógomba. Igaz, májusban kevésbé, inkább nyáron hozott olykor Róza nagymamám párat, gondosan a kötényébe fogva. Akárcsak a csiperkéket, megsütöttük a fűtő szélén. Ma is fel tudom idézni kellemes ízét.
Napjainkban a szántóföldeken már ritkábban találok fehér tarlógombát, az egyre intenzívebb vegyszerezés kiszorítja innen. Azonban még nincs veszélyben, egyelőre a kaszálókon, legelőkön, gyümölcsösökben, házi kertekben talál bőven termőhelyet magának.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
