Feszült hangulatban kezdték a mérkőzést a csapatok, ennek eredményeként az első negyedórában több óriási hibát követtek el a felek védekezésben. Ezek azonban nemhogy gólt, de még nagy helyzetet sem hoztak, miután támadásban is rengeteg volt a pontatlanság mindkét oldalon. A folytatásban egyre keményebbé vált a küzdelem (a találkozó iramára már az első pillanattól kezdve sem lehetett panasz), mind a Manchester, mind pedig a Tottenham játékosai átérezték a tét nagyságát. A félidő második felében felpörgött a játék, helyzetek adódtak mindkét kapu előtt, előnybe viszont a londoni együttes került, miután André Onana nem tudta kiütni Brennan Johnson próbálkozását, amely a fővárosi gárda szemszögéből nézve szerencsésen pattant meg Luke Shaw vállán.

Fordulás után hamar komoly nyomás nehezedett Ange Postecoglou alakulatára: a Manchester United támadott, ellenfele pedig szabálytalansággal és labdatartással tördelte a játékot, bár ez utóbbi rendre csak nagyon csekély ideig sikerült neki. A Ruben Amorim irányította gárda kétszer került igazán közel az egyenlítéshez, azonban előbb Micky van de Ven mentett a gólvonalról Rasmus Hojlund kísérleténél, majd Guglielmo Vicario remekül védte Alejandro Garnacho löketét. A hajrában szinte csak a Tottenham térfelén zajlott a játék, a manchesteri csapat nagy erőkkel támadott, de nem sikerült feltörnie a rivális védelmét, aztán a ráadásban ismét a londoni kapus hárított bravúrral, így a Sarkantyúsok nyertek több mint négy évtizednyi szünet után nemzetközi trófeát.

Eredmény, Európa-liga, döntő: Tottenham Hotspur–Manchester United 1–0 (gólszerző: Brennan Jonhson 42.).