A világ legjobb játékosait válogattam össze. Szerintem jó kis csapat lesz! Messi, Ronaldo, Müller, Ibrahimovic, Ribery, Neymar, Lewandowski, Bale, Totti, Buffon, én.
Lehangoló. Egész szombaton az új csapatom tagjainak próbáltam telefonálni, hogy megbeszéljük az edzéseket, de senkit nem tudtam elérni – mivel nem volt meg a telefonszámuk. És a címüket sem tudom. Sőt, még azt sem, milyen nyelven beszélnek.
De nem adom fel! Úgy döntöttem, egy ősrégi módszert használok: palackpostával küldök nekik üzenetet.
Tisztelt Messi Úr!
Legyen olyan (ke) nagyon szíves és jöjjön el a csapatomba focizni. Nagyon fontos, különben nem mehetek a kupára (és akor) és akkor Edu bácsi meg Karolina fölöslegesen (utaznak) utazik ide (Ast) Ausztráliából. Az nagyon gáz lenne.
Üdvözlettel: Pate
Ui. Első meccs: július 1.
Üdvözlettel: Pate
Ugyanilyen üzenetet írtam Tottinak, Riberynek, Neymarnak meg a többieknek is. A leveleket kis fűszeres üvegekbe zártam. Kár, hogy olyan messze van tőlünk a tenger. Könnyebb lenne palackpostát küldeni, ha a parton laknánk.
Apu: Hol van Pate?
Anyu: A szobájában bütyköl valamit. Már jobb a kedve.
Este az üvegeket egyenként lehúztam a vécén, mert a tanító bácsi azt mondta, hogy előbb-utóbb minden víz a tengerbe folyik.
Apu: Pate még mindig a vécén van?
Anyu: Most húzta le tizedszer.
Apu: Csak a fociláz.
14 óra. Aggódom. Ma van a jelentkezési határidő a kupára, és én még mindig nem tudom, lesz-e csapatom vagy sem. Tízpercenként belenézek a vécékagylóba, hogy jött-e válasz, de sehol semmi.
Anyu: Pate egyfolytában vécére rohangál.
Apu: Csak gyors az anyagcseréje.
Anyu: Pate, minden rendben?
Én: Hogy mi?
Anyu: Nekem igazán elmondhatod, ha bánt valami.
Én: Jó. Akkor most elmehetek?
Anyu: A problémákat nem érdemes bent tartani. Ki kell mondani.
Én: Fontos üzenetet várok.
Anyu: Kitől, kisfiam?
Én: Lioneltől meg Zlatantól.
Anyu: Ez nagyszerű! Biztos helyes gyerekek!
Én: Azok, de most mennem kell.
Foglalt a vécé. Apukám van bent. Mi lesz, ha véletlenül lehúzza az üzeneteket?
Én: Látsz valamit?
Apu: Mit kellene látnom?
Én: Valami... valami szokatlant.
Apu: Nem, itt minden a szokásos.
Én: Ne húzd le a vécét!
De apukám lehúzta. Amikor kijött, a fejét csóválta. Én persze azonnal berohantam. A vécében nem volt semmi, viszont a kád peremére egy ázott papírdarab volt kiterítve. (...)
Ezek szerint valaki mégiscsak megkapta a levelem, és eljön! A számítógépemhez rohantam, és beneveztem a csapatunkat. Névnek ezt adtam meg: VLCS, azaz a Világ Legjobb Csapata. Kellemetlen meglepetés volt, hogy nevezési díj van. Kétszáz euró. Jó sok, de majdcsak megoldom valahogy.
Forrás: Timo Parvela: Pate focikönyve. Cerkabella Könyvkiadó, 2016
Timo Parvela finn íróval május 24-én, szombaton 13 órakor találkozhattok a Porondon.
