Most ismét sikerült a romániai magyarokat jól megijeszteni, (mint minden elnökválasztáson), és így hanyatt-homlok rohantunk voksolni, többen, mint az első fordulóban Crin Antonescura. Most már a vadonatúj elnökben bízunk, ahogy Iohannisban is elnöksége kezdetén, gondolván, hogy elhozza nekünk a tejjel-mézzel, autonómiával folyó Kánaánt, jobban mondva Romániát. Amiből aztán az lett, hogy megtanult két szót magyarul, a „Ionopot chivanoc”-ot, amiből hasznunk nem, csakis kárunk származott, és a szász autonómiáról (univerzitásról) sem hallott (mert süket volt).

Az elemzők Dan győzelmét azzal magyarázzák, hogy Románia lakosságának nagy része nem nacionalista, rasszista, szélsőséges, jobboldali, idegengyűlölő, xenofób, mint George Simion, hanem européer, toleráns, oroszellenes, és ezért szavaztak Nicușor Danra. De a dicsérettel (nem feledve a mondást, hogy nyugtával dicsérd a napot) még egy keveset várjunk.

Nicușor Dan azt szeretné, ha az állam intézményei az állampolgárokért dolgoznának. Az állam intézményeiben meg – sok pénzért – sokan szeretnének dolgozni, pedig azokban máris igen sokan vannak. Ha még több párt fog kormányozni, még több ilyen munkahelyre lesz szükség híveiknek. (Hogy lesznek ebből leépítések?)

Elsöprő győzelme ellenére azonban nem tudom feledni, hogy vannak szép számban imádói a vesztes Simionnak is. Aztán hány pártvezér vagy fontos román politikus (Iohannist már nem is említem) szólalt meg bár egyszer, amikor a focihuligánok (és mások) a Kifelé az országból a magyarokkal!-t ordibálták? Azért szeretném látni, mi történne, ha azt kiabálnák például, hogy Kifelé a zsidókkal az országból!

Nicușor Dan azt mondta: „Egészen lenyűgözött a magyarok mozgósítása, és ehhez az RMDSZ nagyban hozzájárult.” Kelemen Hunorral közölte: úgy látja, hogy egységesen, szinte erőnkön felül teljesítettünk. Ezek után a szövetség készen áll a közös munkára Románia új elnökével. Most prioritás a kormányfő kinevezése és az új kormány megalakítása. Az RMDSZ általában benne szokott lenni nyakig a kormányokban, de most (is) nagy az esély arra, hogy a kormány fején átcsapjanak a krízis hullámai.

A román szavazók azért nem szavaztak a kormánypártok jelöltjére az első fordulóban, mert elegük volt az uralkodó pártokból. Nem tudni, mi lesz most, mert az új elnöknek nemigen van más lehetősége, csak ugyanazokkal a pártokkal, plusz a Mentsétek Meg Romániát Szövetséggel (USR) együtt kormányoztatni. (Az USR jöhet az adminisztratív átszervezéssel, a magyar többségű megyék felszámolásával is.) A pártok cserébe helyeket követelhetnek hű (ki)szolgálóiknak a kormányban. Így lehet, hogy új idők jönnek régi pártkatonákkal.

A szociáldemokraták húzódoznak a kormányban való részvételtől, biztosan azért, mert új főnökük, Grindeanu miniszterelnökként már egyszer, 2017-ben leégette magát egy, az igazságügy megerőszakolásával kapcsolatos kormányrendelettel (azzal a bizonyos 13-as számúval, amelyet az éj leple alatt, mint a tolvajok, hoztak meg, s amely ellen óriási tüntetések voltak, úgyhogy vissza kellett azt szívni).

Az új elnök szerint „legalább néhány hónapig” nehéz helyzetben lesz az ország, mert Románia legalább „három éve szórja a pénzt”. És „a helyzetet korrigálni kell”. Ebből azt értem, hogy például elbúcsúzhatunk a fizetés- és nyugdíjemelésektől, mert a költségvetési hiány kezelése fontosabb. Nem biztatnak azzal sem, hogy például az egészségügy és a tanügy több pénzt kapna (mert ilyesmire soha sincs pénz). De a geopolitikai helyzet miatt a nemzeti össztermék (GDP) öt százalékát a hadseregre kell(ene) költeni, amit az unió elvár.

Ha Nicușor Dan a reformelképzeléseit nem tudja megvalósítani és ígéreteit nem tartja be, nem biztos, hogy öt év múlva újraválasztják. Csak azt nem lehet tudni, hogy ki fog indulni akkor az elnökválasztáson. Ha ketten indulnak, George Simion és Călin Georgescu, vagy két hozzájuk hasonló, lesz esély arra, hogy két ilyen alak jusson be a második fordulóba, és aztán a romániai magyarok eldönthetik, hogy a két rossz közül melyiket választják.

Fotó: Facebook / Nicușor Dan