A nem mindennapi eseményre a Vigadó Művelődési Központ nagytermében került sor, ahol nemcsak az iskola diákjai és pedagógusai, hanem számos meghívott is jelen volt, hogy együtt ünnepeljék az 1680-ban Nagy Mózes által Esztelneken alapított, majd Kézdivásárhelyre költöztetett oktatási intézmény születésnapját.

A jelenlévőket elöljáróban Nagy Judit aligazgató köszöntötte, majd Bejan András, a patinás oktatási intézmény igazgatója mondott ünnepi beszédet, melyben azt is hangsúlyozta, hogy az iskolát nemcsak kövek alkotják, hanem az is meghatározza, hogy milyen élet zajlik benne. „Ma, amikor a Nagy Mózes Főgimnázium 345 éves jubileumát ünnepeljük, nem csupán egy iskola születésnapjára emlékezünk. Ma egy közösség történetét ünnepeljük. Egy olyan intézményét, amely 345 éven át volt tanúja változó koroknak, emberi sorsoknak, nemzedékek álmának és munkájának. Egy iskoláét, amelynek falai között nemcsak tanítás zajlott, hanem nevelés, jellemformálás, és talán a legfontosabb: közösségépítés. Nehéz belegondolni, mit jelent három és fél évszázad. Amikor az első tanító belépett a Nagy Mózes Főgimnázium ősi falai közé, Európa más arcot viselt. És mégis: az iskola akkor is, most is, ugyanazt a célt szolgálta – tudást adni, értékeket közvetíteni, emberségre nevelni. E falakat – melyek sokat láttak – azok építették, akik hittek a jövőben. Tanítók, akik a krétával nemcsak betűket írtak a táblára, hanem gondolatokat plántáltak a fejekbe. Igazgatók, akik felelősséggel őrizték az iskola szellemiségét. Tanárok, akik generációk sorát kísérték el az első betűktől a diplomáig. És diákok – köztük sok, ma már híres és elismert személyiség –, akik innen indultak el, de soha nem feledték, honnan jöttek. Az iskola múltja dicső és tiszteletre méltó, de ez a múlt nem múzeum. Ez a múlt él. Bennünk él. Minden mai tanításban, minden osztálytermi nevetésben, minden ballagási virágcsokorban. A történelem nem mögöttünk van, hanem bennünk. A múlt nem teher, hanem örökség. Nem bilincs, hanem híd – amely összeköt generációkat. Az itt tanuló fiatalok nem csupán a jelen diákjai – ők a jövő építői. Ők viszik tovább azt az örökséget, amit elődeik hagytak rájuk: a szorgalmat, a tudás iránti tiszteletet, a közösségbe vetett hitet” – mondotta, hozzátéve: az eseményen emlékeznek, köszönetet mondanak és ígéretet is tesznek, hogy az előttünk álló nemzedékek számára is megőrzik mindazt, amit az elődök ránk bíztak. „A következő 345 év is olyan legyen, mint az eddigiek: emberformáló, értékőrző, jövőbe mutató” – hangsúlyozta Bejan András.

Bokor Tibor polgármester az iskola egykori igazgatójaként is beszélt

Kiss Imre, Kovászna megye főtanfelügyelője kifejtette: büszke arra, hogy ő szólalhat fel a 345. évfordulón, és a végvári vitézekkel példázódott, akik mindent feladtak, hogy a közösség érdekeiért harcba szálljanak. „Ez az évforduló nem csupán egy születésnap, hanem emlékezés azokra és hálaadás azoknak, akikkel hosszú út során alakították, építették, jobbították a jövőt. A változás korában élünk. A régi tanoda, professzorai és diákjai is elcsodálkoznának, ha bejárnák a mai iskolát. Megváltoztak a tanítás módszerei, mások a tantárgyak, digitális technológia segíti az oktatást, és megváltozott a társadalom is. Egy dolog azonban állandó maradt, az iskola küldetése. A nevelés, a jó szóval való oktatás, az értékátadás szándéka ma is él. A legfontosabb cél ma is az, hogy a tudás segítségével jobb embereket, felelős döntéshozókat, a mai világ kihívásait értő, érző embereket neveljünk. Nem véletlen, hogy a végvárak hangulatával indítottam gondolataimat. A végvárak a történelem viharában mindig többek voltak egyszerű erődítményeknél. A határvonalon álltak, ahol az ország védelme zajlott. Falaik között bátorság, hűség és kitartás kovácsolódott. Hasonlóan, az iskola sem csupán négy fal. Találjuk meg helyünket a mindennapok harcaiban: hogy győzzük le félelmeinket és hogyan váljunk erősebbé. A végvári vitézek nemcsak fegyverrel, hanem tudással is harcoltak. Az iskolában pedig a tudás a mi fegyverünk. Minden tanóra hozzájárul ahhoz, hogy felvértezzék a diákokat az előttük álló kihívásokra. Ma, amikor visszatekintünk a történelmi időben, büszkék lehetünk mindazokra, akik e falak mögött tanítottak, tanultak és dolgoztak. Ez a büszkeség a mai napig érvényes” – mondotta a főtanfelügyelő.

Felléptek az iskola néptáncosai

Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere az iskola volt tanáraként és egykori igazgatójaként is szólt a jelenlévőkhöz. „Meghatódottsággal vagyok jelen ma a Nagy Mózes Főgimnázium 345. évfordulóján. (…) Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy részese lehettem e iskola számos eseményének, amelyek mind mérföldkövek. A mai nap is ilyen. Az elmúlt hetek eseményei rengeteg olyan gondolatot ébresztettek, amelyek mind a gyökereink, anyanyelvünk, identitásunk és megmaradásunk fontosságát hangsúlyozzák. Reményik Sándor szavait szinte imádságként ismételgettem: „Ne hagyjátok a templomot / A templomot s az iskolát!” Hogy miért jutott éppen ez a két sor eszembe? Mert hiszem, hogy minden, ami vagyok, ahogy gondolkodom, amiért harcolok, és amiben hiszek, mind az otthon és az iskola érdeme. Tanítani a legnemesebb dolog a világon, diákokkal venni körül magad az örök fiatalság forrása, hinni az oktatás erejében pedig egy soha véget nem érő küldetés. (...) A Nagy Mózes Főgimnázium mindannyiunk számára, akik itt dolgoztunk vagy dolgozunk ma is, egy megtartó erő. Egy irány, ami jó, egy küldetés, ami értékes. 345 év. Egy ilyen tekintélyes múltra visszatekinteni egyszerre felemelő és alázatra intő érzés. Ahogy Kölcsey Ferenc oly bölcsen megírta: „A múltnak emléke legyen a jövőnek záloga.” És valóban, a Kantai Főgimnázium elmúlt 345 éve nem csupán emlékek sora, hanem egy olyan szilárd alap, amelyre a jövőt építhetjük. Ez a patinás intézmény generációk sorát nevelte, formálta, indította el a tudás és a boldogulás útján” – mondotta a céhes város elöljárója.

A pedagógusok kara is elbúcsúztatta a nyugalomba vonuló kollégákat

Az ünnepi beszédeket követően az iskola diákjai és pedagógusai mutattak be színvonalas előadásokat, betekintést nyújtottak a magyar kultúrába és irodalomba, megismertetve egyúttal a Nagy Mózes Főgimnázium történetét is.

Az esemény végén a főgimnázium munkaközössége oklevéllel és virággal köszöntötte a korábban nyugalmazott pedagógusokat és más munkatársaikat. Emellett a 345. születésnapon ünnepélyes keretek között búcsúztak Nagy-Babos Edit és Nagy-Babos Tamás magyartanároktól is. A tanár házaspárnak Mocsáry G. Beáta a Pro Talentum Et Perseverentia díjat adta át, beszédében pedig méltatta azt a munkásságot, melyet nemcsak pedagógusként, hanem közönségszervezőként, a kultúra terjesztéséért is végeztek.