Az emléknap báró zágoni Szentkereszty Stefánia Klára Mária (Kolozsvár, 1842. február 5. – Budapest, 1906. május 26.) emléke előtt tiszteleg, de az Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet jogutódjának, a Kézdivásárhelyi Közösségi Szolgáltatási Komplexumnak is ünnepe, melynek munkatársai évek óta viszik tovább azt a fáradságos munkát, amivel a mecénás megbízta őket: az elesettek, a kevésbé szerencsés helyzetben lévők felkarolása és istápolása. Tulajdonképpen hármas ünnep zajlik minden év május 26-án: emlékeznek a bárónő halálának évfordulójára, megünneplik az általa létrehozott Erzsébet Árvaleány-nevelő Intézet megalapítását – idén volt ennek a 152. évfordulója –, valamint a jótékonykodó Szentkereszti Stephanie Egyesület fennállását, mely már 22 éve működik.

Az emléknap a komplexum udvarán található Szentkereszty-kápolnánál zajlott, a jelenlévőket Bálint Olga igazgatónő köszöntötte, majd felelevenítette azt az örökséget, amit a bárónő hagyott az utókorra, kiemelve, hogy a komplexumra ma ő is büszke lenne. „Biztosan állítom, hogy fentről nyugtázó tekintettel szemléli, hogy egy virágzó, korszerű szociális intézményt lát, Kovászna megye legsokszínűbb szociális szolgáltatást nyújtó intézményét, gyerekeket, fogyatékossággal élőket, családon belüli bántalmazottakat, szociálisan rászorultakat, nevelő, ápoló és gondozó szakszemélyzetet, akik a szakmaiságon túl önzetlenül gyakorolják a mindennapi munkájuk során a felebaráti szeretet parancsát. A szeretett bárónőnk öröksége ma is él közöttünk, minden jótékony tettben, minden szeretetteljes gesztusban, minden nőben és férfiban, aki hisz abban, hogy a rang és a hatalom legnemesebb célja a szolgálat. Szentkereszty bárónőnk végakarata olyan erkölcsi iránytű, amely mindannyiunkra kötelező érvényű, társadalmi hovatartozástól, pozíciótól függetlenül. E végakarat nem csupán egy élet záróakkordja, hanem örök érvényű parancs és nemes felhívás. Őrizzük meg, gondozzuk és gyarapítsuk azt az örökséget, amelyet ránk bízott” – mondotta Bálint Olga.

Az utána felszólaló Gáj Nándor, Kovászna megye tanácsának alelnöke kifejtette: a bárónő azon kívánsága, hogy minden évben megemlékezzenek róla, kiragadva tettei sokaságából, furcsán hangozhat. „De ismerve önzetlenségét, el kell mondanunk, hogy ez a kötelesség nemcsak róla szól, hanem arról, hogy figyelmeztessen minket, most élőket arra, amit ez a tiszteletre méltó nő hátrahagyott. Igen, ma egyre több Stefániára volna szükség. És ma mindenkinek ezzel a lelkülettel kellene élnie” – jelentette ki a megyei önkormányzat alelnöke.

Varga Ferenc konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársai nevében köszöntötte az egybegyűlteket, majd beszédében kidomborította: a bárónő munkássága túlmutatott saját korán. „Egy olyan szociális és emberbaráti szemléletet képviselt, amely ma is irányt mutat mindazoknak, akik tenni akarnak embertársaikért. Emlékének ápolása, életútjának példaként való bemutatása közös felelősségünk” – hangsúlyozta a konzul, akit követően Szilveszter Szabolcs, Kézdivásárhely alpolgármestere és Kovács Márta Mária, a Szentkereszty család leszármazottja is megemlékezett a bárónőről.

A jótékonykodó emlékének szánt szentmisét Ilyés Lehel, a kantai Szentháromság-templom plébánosa celebrálta, közreműködött Fórika Balázs kántor.

Az emléknap zárómozzanataként a komplexum kedvezményezettjei rövid műsort mutattak be, majd az esemény a bárónő szobrának megkoszorúzásával és szeretetvendégséggel ért véget. Ezen egy különlegességet is felszolgáltak a résztvevőknek: az eredeti recept alapján készült Szentkereszty-szeletet.