Az elsőáldozás mindig egy örömteli, várva várt nap a fiatalok, családok és a plébániai közösségek életében. Hétről hétre csoportokban, csoportvezetőkkel, első gyónásukat elvégezve készülnek a nagy napra, amikor megtisztult szívvel – ünnepi székely ruhát öltve, a lányok virágkoszorúkkal a fejükön – szüleik kézen fogva bevezetik őket a templomba. Ott szülői áldásban részesülnek, majd versek, énekek kíséretében folytatódik az ünnepség. Megújítják a keresztségi fogadalmakat, és a prédikáció után először találkoznak Krisztussal a kenyér és bor színe alatt.

A szentmise végén pedig elkészül a szentáldozási közös fotó, a gyermekek elfogyasztják a plébánián a kakaós kávét és a kalácsot.

Nem csak a közösség, a magyarság nevében is

A Szent József-templomban ft. Ilyés Zsolt plébános először a szülőkhöz szólt, megköszönte, hogy áldozatot hoztak a gyermekeikért: „Valamikor igent mondtatok gyermeketekre, elfogadtátok, gondoskodtok róluk, dolgoztok, áldozatot hoztok értük. Nevelitek, szeretitek őket. Megkereszteltétek, és igyekeztek a legfontosabbat is megadni nekik: az Istennel való életet. Mindezekért hálásak vagyunk nektek. Nemcsak a közösség, hanem az egész magyarság nevében is. Most gyermeketek elsőáldozó lesz. Számára egy fontos, várva várt nap. Áldjátok meg gyermeketek életét e fontos pillanatban. Ezzel Isten áldását is közvetítitek számára, hiszen szülőként a Mennyei Atya eszközei vagytok.”
Az ünnep jelentőségéről szólva kiemelte: „Ünneplünk egy olyant Istent, aki táplálni akar bennünket. Olyan Istenünk van, aki nagyon szeretne adni valamit. Ünnepeljük azt az Istent, aki olyan, mint egy titokzatos forrás, akihez oda kell menni, és lehet belőle meríteni, lehet belőle inni. Valami olyant ad, amit a világ nem tud adni.”

Az ünnepi szentmise végén a plébános megköszönte mindenki segítségét, többek között annak a 300 személynek is, aki az év folyamán imájával kísérte az elsőáldozókat.

Hinteni a remény és a szeretet megvait

A Krisztus Király-templomban Ferencz Zsolt segédlelkész szólt a szentmise elején az ünneplő közösséghez: „Különösen örömteli számunkra ez a nap, mert egyházközségünk 55 fiatal tagja először részesül az Oltáriszentségben. Imádságunkkal kísérjük őket, hogy szívük mindig nyitott legyen Jézus szeretetére, aki most egészen közel jön hozzájuk az Eucharisztiában. Ünnepeljünk együtt méltó módon, hálával és örömmel.” Ezután a gyerekek hálájuk jeléül különböző jelképeket helyeztek az oltárra: a Szentírást, amely az Istennel való élő kapcsolatot jelképezi, olvasása megújítja a családok egységét; az égő gyertya figyelmeztet arra, hogy Krisztus fényének hordozóivá kell válni; a családi falra kifüggesztett keresztre nézve jusson eszükbe a szülőknek, hogy szeretetükben Krisztus van benne; a víz, amely kereszténységünkre emlékeztet; a különböző virágokból készített csokrok pedig a szülők, keresztszülők iránti hálát jelképezik, hogy felkészítették őket az ünnepre. Ígéretet tettek a gyerekek, hogy nem szakadnak el Jézustól, örömmel és örökre adják oda a szívüket.

A segédlelkész a prédikáció elején a szülőkhöz szólt: „Örvendjetek a gyerekeiteknek, hiszen olyan szépek, olyan értékesek mindannyian. A mai nap a hálaadásé is”, majd a fiatalokhoz fordult: „A jövő ti vagytok, kedves gyermekek. Mindannyian, akik itt vagyunk veletek ezen a nagy életeseményen, bennetek látjuk a jövőt, ugyanis ti vagytok a remény magjai.” Ezt követően sorra kérdezte, hogy ki mi szeretne lenni nagy korában. „A jó Istennek is vannak tervei velünk, és ő ott lesz, hogy megvalósítsd álmaidat. Viszont vigyázni kell arra, ami a világon a legértékesebb, az pedig nem más, mint a szívünk” – mondotta, és befejezésül így összegzett: „Új szakasz kezdődik az életetekben, Krisztussal a szívetekben nemcsak keresők, hanem hordozók is vagytok. Hintsétek a remény és a szeretet magvait ott, ahová a jó Isten küld benneteket. Mutassátok meg az embereknek, hogy a mai naptól fogva ti is Krisztus hordozók lettetek.”