Megtelt a Porond előtti tér gyermekekkel, fiatalokkal, szülőkkel, nagyszülőkkel, mire Timo Parvela a szombat déli író-olvasó találkozóra megérkezett, és alig foglalta el helyét, mindjárt meglepetésben volt része: Sikó-Barabási Eszter waldorfos diákjai egy finn dallal köszöntötték az írót. A hangulatos kezdést derűs pillanatok követték, Parvela ugyanis finnül olvasott fel Mérleghinta című könyvéből (2006-ban elnyerte Finnország legrangosabb gyermek- és ifjúsági irodalmi díját – szerk. megj.), ám gyorsan kiderült, szavait senki nem értette. Jankó Szép Yvett segítségével aztán ízelítőt kaptunk Pí, a medvebocs történetéből, aki társat, barátot keres, akivel libikókázhatna, közben pedig feljegyzi tapasztalatait.

Parvela kifejtette, meglátása szerint egy jó gyermekkönyvben több szintnek kell lennie, illetve érdekes történeteknek, fontosnak tartja, hogy a gyermek ilyenekkel találkozzon. Ha van egy rejtett szint, amit a gyermek, az olvasó érez, akkor lehet, hogy éppen annak hatására fog még jobban érdeklődni iránta, hogy felfedezze azt – mondta. „Úgy gondolom, a könyv akkor éri el leginkább a célját, ha a gyermek, az olvasó kérdezni kezd, továbbmegy és beszélget. Ez talán a legfontosabb: hogy kérdezni tanítson. Pont ezért van szükség humorra is, minden könyvemben van” – részletezte.

Az illusztrációk kapcsán elmondta, az évek során remek illusztrátorokkal dolgozott együtt, akiknek alkotásai, képei egy-egy plusz történettel gyarapították írásait, újabb dimenziókat kölcsönözve azoknak. Példaként említette, hogy a Mérleghintán Virpi Talvitie-vel dolgozott, és volt eset, hogy inkább lemondott a szövegről, mert a képek tömörebben mondták el azt, amit ő maga írásban próbált volna. Úgy vélte, minél szorosabb együttműködést folytatott az illusztrátorokkal, annál érdekesebb lett a végeredmény.

Néhány gyerek még a szombati találkozó előtt megfogalmazta kérdéseit, ezeket a szervezők a beszélgetés előtt adták át Timo Parvelának, aki szívesen, türelmesen válaszolt helyben megfogalmazottakra is. Olvasói felvetésre beszélt arról, hogy eddig több mint száz könyvet írt, de nehéz lenne azt az egyet kiválasztania, amelyet kiemel mindenek fölé. Elismerte, nagyon szereti a Mérleghintát, amelyből a szentgyörgyi találkozón is felolvasott, és amely arról szól, hogyan találjunk legalább egy jó barátot. Véletlenszerűnek nevezte, hogy a főszereplő, Pí éppen egy kis mackó, mert ha meg kellene neveznie egy kedvenc könyvet, amely nem sajátja, akkor az a Micimackó lenne. Utóbbi kapcsán rámutatott, a Miú- és Vau-könyvei nagyon sok rokonságot mutatnak a Micimackóval. Arra már a beszélgetés moderátora hívta fel a figyelmet, hogy Parvelának a kutya-macska barátságról szóló meséit Finnországban családterápiára használják. Szóba került továbbá az Ella és barátai sorozat is, melyről a finn író elmondta, ez a leghosszabb sorozata, mely éppen a szombati találkozón lett 30 éves, és filmfeldolgozás is készült belőle, a legújabb rész éppen idén kerül a mozikba.

Parvela szentgyörgyi kis olvasóit sokféle kérdés foglalkoztatta, volt, aki azt szerette volna tudni, mennyi időbe telik, amíg megír egy könyvet, vagy mikor jelenik meg új Paté-könyv, de felmerült, hogy az Ella és barátai sorozatban esetleg ő maga a tanár...? Timo Parvela elmondta, gyerekként folyton olvasott, le sem tudta tenni a könyveket, „és amikor elég sok érdekes, magával ragadó történetet olvas az ember, akkor valahogy önkéntelenül is szeretné kipróbálni azt, hogy ő maga is írjon”. Elismerte, nagyon szeret írni, és azt javasolta, akik esetleg írói pályára gondolnak, olvassanak nagyon sokat. „Az olvasás a legjobb pillanatában olyan, mint egy függőség, és ez egy jó függőség, és minél korábban elkezded, annál biztosabb, hogy egész életedben megmarad” –nyilatkozta a népszerű finn író.