A várkastély elődje egy domonkos kolostor, amelyet a 13. század végén alapítottak. A 16. század elejére a kolostor használaton kívülre került, ezzel magyarázható, hogy a birtokot világiak is adományba kapták. Az első ilyen birtokos valószínűleg Hozárdi (Kocsárdi) Miklós volt, aki a korona megszerzéséért tett szolgálataiért I. (Zápolya) Jánostól kapta azt adományba, de tőle az uralkodó később visszaváltotta és Majláth Isvánnak adományozta. Majláth utóbb szembeszállt Martinuzzi Fráter Györggyel, ezért az 1540. április 14-i tordai országgyűlés hűtlenséggel vádolta meg, halálra ítélte és javait elkobozta. A fejedelmi birtok új tulajdonosa Martinuzzi lett.

Martinuzzi Fráter György

Martinuzzi Fráter György (1482–1551) – vagy ahogy emlegették: „a fehér barát” – váradi püspök, kormányzó, az erdélyi állam megszervezője volt. A 14. században az ippi, érkeserűi és bélmezei Fráter família egyik ága Horvátországba szakadt és az Utješenić horvát nemesi család őseivé vált, ebből a családból származott a püspök-államférfi. Édesapja Gergely, édesanyja a velencei patrícius családból származó Martinuzzi Anna volt. Corvin János udvarában nevelkedett, ezután Zápolya János vajda katonája, majd pálos szerzetes lett. Később visszakerült I. (Zápolya) János király szolgálatába, annak legfontosabb tanácsadójává és diplomatájává vált. 1534-ben váradi püspök lett. Megpróbálta egyesíteni a két részre szakadt országot, jelentős szerepet játszott az 1538. évi váradi béke megkötésében. I. János király halála után az alig kéthetes János Zsigmond gyámja és az ország kormányzója lett. Buda 1541-es meghódítása után a Habsburgokban látta a lehetőséget a törökök Magyarországról való kiszorítására, ezért 1551-ben Izabella királynét és kiskorú fiát, II. (Zápolya) János királyt (közkeletű nevén János Zsigmondot) lemondatta a magyar trónról I. (Habsburg) Ferdinánd javára, cserébe a Habsburgok Erdély vajdája és Esztergom érseke címmel jutalmazták, és közbenjártak bíborosi kinevezésében is. Magyar és Habsburg-csapatokkal sikerült még kivernie Erdélyből a török által küldött havasalföldi V. Mircea Ciobanul és a moldvai II. Iliaş vajdák csapatait, de miután tárgyalni kezdett a délvidéki pasákkal, Castaldo császári tábornok árulást sejtett és meggyilkoltatta.

A várkastély építésének első szakasza Martinuzzi nevéhez fűződik, és 1546–1551 közé tehető. Az építkezés a Domonkos-rendi kolostor köveinek felhasználásával kezdődött, ebben az időszakban készült el az északi szárny és a vizesárok ugyanezen az oldalon. Az eredeti terv szerint egy négyszög alaprajzú, négy sarkán bástyákkal megerősített, vizesárokkal körülvett vár kellett volna hogy épüljön, a megrendelőt azonban a munkálatok befejezése előtt, 1551-ben Alvincen megölték. A kortársak leírása szerint holtteste még 70 napig feküdt temetetlenül.

A kastély északi homlokzata és a délnyugati bástya

Bethlen Gábor építkezése

Martinuzzi halála után a várkastély többször is gazdát cserélt. 1553-ban az I. (Habsburg) Ferdinánd támogatását élvező Szász Univerzitás próbálta megszerezni, erőszakkal be is vették a várat, de még ugyanazon évben Báthory András vajda visszafoglalta. Őfelesége, Majláth Margit révén is igényt tartott az épületre. Végül II. (Zápolya) János a várkastélyt Bekes Gáspárnak adományozta, ennek bukása után a Báthoryak – István és Kristóf – kezébe került, majd a 16. század végén kincstári birtok lett. 

1607-ben Báthory Gábor kezén volt, majd Bethlen Gábor fejedelemé lett, aki feleségének, Károlyi Zsuzsannának adományozta. 1617-től kezdve a fejedelem jelentős átépítési munkálatokat kezdeményezett, melynek eredményeként elkészült az ellipszisbe írható, eredetileg hatszögű alaprajzúra tervezett, reneszánsz stílusú várkastély egy része. A fejedelem itteni építő tevékenységét egy utólag a kapuépületbe falazott kőtábla töredékes felirata is tanúsítja: (GABRIEL BETHLEN) DEI GRA(tia) PRINC(eps) TRANS(ilvaniae) / HANC PORTAM CUM TOTO / MURO ET IIII P(ro)PVGNACULUS / A NOVO FUNDAMENTO P(ro)PRIIS / SVMTIBVS EREXIT ANNO D(omini) MDCXVI(I) / P(ro)VISORE EGR(egio) /CASP(aro) L(itera)TO AKOS(I). (Isten kegyelméből Erdély fejedelme ezt a kaput az egész fallal és négy bástyával alapjaiból emelte saját költségén az Úr 1617. esztendejében, a jeles Ákosi Gáspár deák udvarbíró idejében.) A felirat csupán négy bástyáról szól, vélhetően a kivitelezés közben lemondtak a grandiózus terv megvalósításáról. A munkálatok tervezésében, irányításában valószínűleg részt vett Bethlen Gábor Észak-Itáliából származó építésze, Giacomo Resti is, a faragványok Brassai Kőműves János kolozsvári kőfaragó munkái, a mennyezetek díszítése pedig Mezőbándi Egerházi (Képíró) János nevéhez köthető, aki utóbb érdemei elismeréseként nemességet is kapott.

A délnyugati bástya az udvar felől

A fejedelem sem tudta befejezni az építkezést, elkészült két emeletes szárny, a sarokbástyák egy része és az ezeket összekötő falak, elmaradt viszont a többi szárny kiépítése és a vizesárok egyes részeinek kiásása. Ráadásul a félig elkészült várkastélyt 1658-ban tatár csapatok gyújtották fel, „egyik éjjel a szélgyorsaságú tatár sereg ennek a városnak minden emberét elfogta… a várost felgyújtotta és elpusztította” – írta 1661-ben Evlija Cselebi.

A fejedelemség után

Az erdélyi fejedelemség megszűnése után Alvinc kincstári birtok lett. 1696-ban készült leltára szerint ekkor már romladozó állapotban volt. (…)

A kastélyt és uradalmát 1715-ben a gyulafehérvári káptalan szerezte meg, de jelentős javításokat nem végeztetett. A nyári rezidenciaként használt épületen Sorger Gergely püspök annyit módosított, hogy 1733-ban egy toronnyal koronázott kapuzatot építtetett a várkastélyhoz. A kapu köríves barokk oromzatán a püspök címerét és a saját költségén történt építkezést megörökítő feliratos kőtáblát helyeztek el. 1792-ben az épület majdnem teljesen leégett, sosem restaurálták, csak egyes, még lakott részeit tatarozgatták. Batthyány Ignác püspök tervbe vette a várkastély átépítését és helyreállítását, de 1798-ban bekövetkezett halála miatt végül ez elmaradt. 1808–1809-ben Franz Benedict Haller terveket készített a kastély és egyes melléképületek átépítésére, de ezután sem történt beavatkozás.

A kapu építési táblája Sorger Gergely püspök címermaradványával

Br. Jósika Miklós Abafi című regényében lepusztult állapotokról ír. (…) Biró József a két világháború közötti időszakban hasonló állapotokat látott. (…)

Az 1930-as években a várkastély több épületrészét is lebontották, az innen származó köveket más építkezésekhez használták fel. Az épület egyes, viszonylag épen maradt részeiben az 1970-es évek végéig voltak hasznosított felületek: volt itt bútorraktár és húsfeldolgozó üzem is. Ma csupán két épületszárny maradványai láthatóak nagyon romos állapotban, ilyen az északi szárny – azonban teljesen beomlott tetőszerkezettel –, a nyugati szárny egy része, a délnyugati bástya romos állapotban, és megvan még néhány várfaltöredék is. Egykori pompájára néhány megmaradt felső-olasz, reneszánsz hatású ajtókeret és a finom mívű, háromszöges szemöldökű kettős ablakok utalnak. A vizesároknak is csak nyomai láthatók, az idők folyamán majdnem teljesen feltöltődött. A romhalmaz környezete is lehangoló: szétszakadozott szöges­drót veszi körül, körülötte kukoricás, területét felvette a gaz, időnként a helybeliek állatai járnak oda legelni. A szebb időket is megért várkastély maradványainak tulajdonosa a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye. Az épületegyüttes teljes pusztulása visszafordíthatatlan, már csak újjáépíteni lehetne.

Bicsok Zoltán, Orbán Zsolt