Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (János 17,15)
Megkérdeztem ma reggel a ChatGPT-től, hogy miről prédikáljak a ballagó diákoknak. Kíváncsi voltam, hogy mit fog ajánlani. Bevallom őszintén, nem is voltak rosszak a gondolatai, a történetek, amelyeket megosztott. De azért én mégis maradtam a vívódásaim mellett, hiszen minden lelkipásztornak folytonos nagy kérdése, hogy miről prédikáljon egy bizonyos közösség számára. Hogyan tudja átadni, hogyan aktualizálja Isten igéjét?
Ma és a következő napokban minden rólatok szól, kedves diákok. Elhagyjátok az iskola biztonságot jelentő falait, tantermeit, a család szerető közösségét, hallotok ünnepi beszédeket, intő szavakat… most hozzátok kell úgy szólni, hogy az aktuális legyen számotokra. Úgy kell átadni Isten igéjét, hogy abból bár egy morzsányi megmaradjon bennetek. Kézzelfoghatóvá kell tenni az isteni üzenetet.
Ma a hozzátok szóló isteni üzenet csupán egy mondat Jézus Krisztus főpapi imájából. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból… Ezekből a szavakból Jézus szeretetére éreztem rá. Ő mondja, hogy azt a világot, amelyről annyi rosszat lehet mondani, azt a világot, amelyet mi annyira rombolunk, tönkreteszünk, ti szeressétek. Biztatás hangzik hát felétek: szeressétek azt a világot, ahol éltek, ez lehet Sepsiszentgyörgy, valamelyik közeli falu, Kovászna megye, Erdély, de a világ is Melbourne-től Los Angelesig. Szeressétek, óvjátok, tegyétek jobbá, békésebbé, áldottabbá azt a helyet, ahová épp rendelt titeket az Úr Isten.
Az Ige második része még személyesebben szól hozzátok, hiszen Jézus imádsága féltő szeretettel van tele: őrizd meg őket a gonosztól! A gonosz szó hallatán megjelent előttem a gonosz mostoha, akiről gyermekkoromban olyan sokszor hallottam a népmesékből, de gondoltam a gonosz szomszéd bácsi személyére is, aki meg tudja keseríteni a mindennapokat. Viccet félretéve… most három dologra hívom fel a figyelmeteket!
Óvakodjatok a gonosz ideológiáktól, amelyek megfertőznek, s amelyek elszakítanak a valóságtól és egyben mindazoktól az emberektől, akik igazán szeretnek titeket.
Óvakodjatok a gonosz szenvedélyektől! A drog, az alkohol olyan gonosz ellenség, mely eluralkodik feletted. Szinte észre sem veszed, és máris ő parancsol neked, nem tudsz rajta uralkodni, tragédia a következménye. A szenvedélyek is elszakítanak a valóságtól és szeretteidtől egyaránt.
És végül óvakodni kell a gonosz érzésektől: az irigységtől, a rosszindulattól, a bosszúvágytól, mindattól, ami megbélyegez, tönkretesz. Ami szürkévé, sötétté teszi a mindennapokat, ami elrejti a nap sugarát és melegét az életedből. Lehet menekülni ebből a világból a magam kis világába, lehet „együtt üvölteni a farkasokkal” – azaz mindenben benne vagyok –, lehet mindenkinek engedelmeskedni, hogy „jó fej” legyek. De lehet követni Jézust, az ő szeretetét, bűnbocsánatát, jóságát. Kinek a szavát hallom meg, kit követek a világban? Az csakis rajtam múlik. Rajtad múlik, kedves fiatal, hogy a saját utadat járva, milyen értékek szerint éled le az életed!
Zárásképpen az egyik kedvenc történetemet szeretném elmesélni. A történet szerint egy templom megsérül… a munkások dolgoznak, és három személynek ugyanazt a kérdést teszik fel: maga mit csinál itt? Az elsőnek a válasza a következő: nem látja, hogy köveket forgatok, dolgozom keményen? A második személynek a felelete az, hogy öt gyermeke van otthon, ezért keményen kell dolgoznia, hogy meglegyen a mindennapi kenyér. A harmadik megkérdezett – aki épp imádkozik – büszkén válaszol a feltett kérdésre: épp templomot építek! Azt tanítja a Szentírás, hogy a test a lélek temploma. Vigyázzatok a lelketekre, testetekre, életetekre! Vigyázzatok, hogy bármerre sodor az élet – továbbtanulás, munkahely, családalapítás stb. –, soha ne szakadjatok el a mindenható és gondviselő Istentől, aki mindig, minden körülmények között féltőn szeret titeket! Azt kívánom hát ma nektek, hogy a jó Isten őrizzen meg titeket a gonosztól életetek minden napján. Ámen!
Incze Zsolt György