Édes Krisztusunk! Ma ünnepelnünk kellene, de dolgozunk, rohanunk, beleolvadunk a hétköznapok aggodalmaiba. Ma rád figyelnünk kellene, de folyton szól a telefon, harsányan dübörög a rádiónkban a ritmus, és megnézzük a híradót is, pedig csak felkavarnak a hírek. Ma csendben lennünk kellene… de nincs csend.
Istenünk, kényszeríts bennünket csendben lenni. Elvonulni a belső szobába és emlékezni. Emlékezni arra, hogy ma van a mennybemenetel napja, amikor a te szent Fiad a tanítványok szeme láttára emelkedett fel a mennybe, hogy helyet készítsen ott mindazok számára, akik hisznek benne.
Nem elhagyott, hanem még közelebb jött hozzánk, hogy a munkában és rohanó hétköznapokban is velünk lehessen. Beköltözött a lelkünkbe, hogy amikor a legelkeserítőbb hírekről hallunk, akkor is bizonyosak legyünk afelől, hogy semmi sem szakaszthat el minket a te szeretetedtől. Velünk van Jézus Krisztus mindig, mert a viharban, a nagy zűrzavarban szükségünk van a belső csendre. És ő képes lecsendesíteni a legviharosabb tengert is.
Köszönjük a mennybemenetel ünnepét. Köszönjük az imádkozás és várakozás időszakát. Köszönjük, hogy ezt az időszakot betölti a te ígéreted. Tudjuk, hogy minden tőled jövő ígéret beteljesedik.
Hála neked, jó Urunk!
Áldd meg ezt a napunkat is, ezt az oly sokszor feledésbe merült ünnepet! Áldd meg a te jelenléteddel, hogy mindig érezzük, ott vagyunk a te biztonságot, melegséget és szeretetet sugárzó ölelésedben. Ámen.
Marosi Tünde
