De tekintsünk vissza időben, hiszen az ember kurta emlékezete hajlamos ,,ad acta" tenni egykori véleményütköztetések viharait, amikor is az egyik vélemény került ki ,,győztesen".

A szobor megrendelését, felállítását megelőzte a pályázó művészek alkotásainak bemutatása gipszmodelleken. Nagyon helyesen szavazni lehetett a mintegy tíz (?), a könyvesbolt kirakatában kiállított makettre. Igen sok szavazat jelezte, érdekli városunk polgárait az, hogy milyen szobor ad ,,névjegyet" településünknek és nevének. Már nem tudom, kit kedvelt a közvélemény — egy klasszikus felfogású és nem ,,emeletes" szobor tetszett leginkább a többségnek —, de az biztos, hogy a jelenleg ,,díszlő" szobor jócskán lemaradt. És mégis ez lett a nyertes!? Hogyan? Akkor miért kellett a közvélemény-kutatás? Soha meg nem válaszolt kérdések.

Akkoriban városi tanácstag voltam. Szavaztunk az előterjesztett és a tanács meghatározó tagjai (?) által javasolt szoborra, amely többünk meglepetésére nem a közvélemény-nyertes volt. Öten, akik ellene szavaztunk — és mennyire előrelátóak voltunk! —, kértük név szerint jegyzőkönyvbe venni az ellene szavazók neveit, köztük az enyémet is. Ütő Gusztáv ,,politikusi" és nem művészi döntést sejtet. Én egyebet sejtek, ugyanis a döntésnek az égvilágon semmi köze nem volt a politikumhoz! Az tény, hogy a ,,zárt tanácskozás" (ki volt benne, megtudható) döntött. Jó lenne legalább az öt ellenszavazó miatt — maradisággal ,,tüntettek ki" — megírni az ügy hiteles történetét.