Az előadók meséltek többek között az egyesület alakításának körülményeiről, melyet hivatalosan 2005. május 10-én jegyeztek be. Bár tagságuk azóta megcsappant – a klubot ugyanis 49-en alapították, ma pedig csak 17-en vannak –, lelkesedésük, a motorok iránti szenvedélyük töretlen maradt.

A találkozón megtudhattuk, hogy a motorok iránti közös szenvedély, a közös motoros túrázások, találkozások majdhogynem átértékelik az emberi kapcsolatokat, mert nem számít, mi a foglalkozásod, társadalmi státuszod, ha motoros vagy, egyenlő vagy a többiekkel. Ez az együvé tartozás érzése él a különböző motorosklubok tagjai között is, eljárnak egymás rendezvényeire, a bajban összefognak. 

Elmondták, hogy egy alkalommal egy kézdiszentléleki motoros halála kapcsán, 4000 motoros gyűlt össze együttérzését kifejezni, mindannyian a földre helyezték a sisakokat, a motoros társadalomban ez ugyanis azt jelzi, hogy meghalt valaki közülük. Karitatív rendezvényeken vesznek részt, gyűjtéseket szerveznek betegek, árvák megsegítésére, emlékjeleket állítanak, mint ahogy tették a Nyergestetőn a katonamotorosok emlékére. Mindezek hozzátartoznak életükhöz, ahhoz az élethez, mely az igazi szabadság érzését biztosítja számukra.

Amikor az ember a motorra felül, minden egyebet elfelejt, az egy semmi máshoz nem fogható érzés – hangsúlyozták, kidomborítva, hogy a motorozásnak terápiás hatása is van, empatikusabbá, körültekintőbbé, elfogadóbbá válik általa az ember.

A motorozás minden pillanata egy életre szóló élmény, ám olykor az élmény és a tragédia pillanatai nagyon közel vannak egymáshoz – fogalmazták meg a találkozón a motorosok, akiket legközelebb június 14-én, szombaton a XX. Erdővidéki Motorostalálkozó alkalmával láthatunk majd ismét együtt vonulni Barót utcáin.