Évről évre a legvidámabb, s talán legszínesebb arcát mutatja Sepsiszentgyörgy gyermeknapkor, mely néhány éve nemcsak a legkisebbek, hanem a családok ünnepévé nőtte ki magát. Vasárnap ismét megtelt a főtér és az Erzsébet park sokszínű lufikkal, fagyitól maszatos arcokkal, vattacukorfelhőbe bújó kócos buksikkal, és akik bebarangolták a tágas teret, annak minden sarkában találhattak valami érdekes, hívogató foglalkozást.
Az Erzsébet park fái alatt a régi időket idéző népi fajátékok csalogattak, lehetett teknőből horgászni, akasztóval ügyeskedni, golyót dobálni és próbára tenni a kitartást egy körlabirintussal, a csigafutamot még a nagyobbak is kipróbálták. A műfalmászás, tiroli pálya változatlanul népszerűnek bizonyult, még annak árán is, hogy hosszú sort kellett állni érte apa, anya közreműködésével. Pihenő gyanánt főként a lányok ültek le gyöngyöt fűzni, a stresszlabda kézműves változatát azonban édesapák is megvarrták lányaikkal a honvéd emlékmű közelében. A szomszédban állomásozó Salvatore Egyesület önkéntesei sem tétlenkedtek, az elsősegélynyújtás technikáit sokan próbálták velük elsajátítani. A katolikus templom közelében a lovak iránt érdeklődő kicsik és nagyok várakoztak türelmesen, hogy lóháton, pónin ülve járhassák végig a gesztenyefák alatt kijelölt pályát, a közelben felállított állatsimogató pedig igazi meglepetésnek, újdonságnak számított: kacsák, kecskegidák és bárányok, alpaka és még egy szamár is türelemmel viselte, hogy valaki folyton eteti vagy cirógatja. A korzón felállított kézművesvásárban gyermeknapi ajándékok és finom falatok kecsegtettek, s újfent megbizonyosodtunk: a kürtőskalács, a házi csoki, a mézeskalács időtálló, elmaradhatatlan kelléke egy jól sikerült gyermeknapnak.
Csatlakoztak az ünnepi kavalkádhoz a város kulturális intézményei, aki egy kicsit elvonult volna a főtéri zsibongásból, megtehette: a bábszínházban, a Magmában és a Művész moziban is alkalomhoz illő programmal várták a betérőket.
Az előző napokban pusztító árvizek miatt az idei gyermeknapról igazoltan hiányoztak a sokak kedvencének számító piros tűzoltóautók és legénységük, a csendőrség és a rendőrség egységei azonban igyekeztek az űrt betölteni: játékokkal, ajándékokkal várták a kíváncsi gyermeksereget. Kipróbálhatták a szolgálati és bevetésen használt járműveket, szakadatlanul szóltak a szirénáik, és egy kisfiúnak még az is eszébe jutott, hogy ha már kézbe vette a hangosbemondót, boldog gyermeknapot kívánjon mindenkinek. S hogy mi a legjobb a gyereknapban, arra a főtéren megtett megannyi kör után kaptam választ: a fagyi, a sok játék meg az, hogy együtt lehetünk. „Tudod, mi színesebben látjuk a világot, mint ti, felnőttek. Ezért is jó gyermeknek lenni” – szabadult fel egy őszinte vallomás a színes-lármás forgatagból.
