Küllemében is szemrevaló, igényes kiadvánnyal jelentkezett az idén 80. életévét ünneplő Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész, akinek Képhistóriák című, Barabás Miklós és Gyárfás Jenő válogatott műveit elemző kisesszéiből készült könyvét a SepsiBookon ismerhették meg az érdeklődők. Az ARTprinter Könyvkiadó gondozásában megjelent könyv sajátos utazásra kalauzolja a szépművészetek iránt érzékeny olvasót a két jelentős életművet hátrahagyó 19. századi alkotó köz- vagy kevésbé ismert műveinek elemzésével.
Jánó Mihály a kiadó vezetője, Kopacz Attila társaságában vetített kiselőadásban ismertette a könyv előzményeit, a megjelenés körülményeit és természetesen a tartalomból is ízelítőt nyújtott. Amint a szerzőtől elhangzott, a kiadvány ötlete onnan származott, hogy évek óta írogatott kisebb jegyzeteket, esszéket Barabás Miklós képeiről. A kezdetek 1998-ra nyúlna vissza, akkor szerveztek egy emlékkiállítást Barabás Miklós alkotásaiból, műveiből és őt azóta is foglalkoztatta a munkássága, a Szent László legendakört ábrázoló falfestmények, freskók mellett. Jánó Mihály szerint a Barabás Miklóst kutató szakirodalom nagyon szegényessé vált a halála óta, három olyan könyv született Magyarországon, mely az életművel foglalkozik. „Némileg elhalványult a jelentősége, és egy Háromszéken élő művészettörténésznek mi más lehet a feladata, mint hogy egy itt született óriási festő életművébe beleássa magát, és igyekezzen mindent megtudni”.
Gyárfás Jenő neve jelen van a köztudatban nemcsak a múzeum tárlatai, de már a sepsiszentgyörgyi képtár neve révén is, és úgy érezte, a maga részéről kellően avatott, hogy az ő életművét is megközelítse a kisesszéken keresztül – részletezte a művészettörténész.
Barabás Miklós esetében az „fogta meg”, hogy egy nagy életműszintézis, életrajz megírására eddig senki sem vállalkozott, összefoglaló munkák ugyan születettek, de bizonyos képek megfejtésébe nem igazán mentek bele a szerzők, még mindig számtalan részletkérdés vár tisztázásra, vagy pontosításra. Gyárfás Jenő szintén hatalmas életművét is több kutató feldolgozta már, de meglátása szerint egy-egy festményével kapcsolatban még mindig maradtak kutatástörténeti és értelmezési kérdések. Jánó Mihály úgy véli – és ezt a kisesszében is igyekezett kidomborítani – hogy mindkét alkotó ravasz székely volt, akik nagyon sok mindent elrejtettek képeikben. A kötetben foglalt jegyzetek és kisesszék – amint az a előadás során is egyértelművé vált – a két alkotó életútjához igazodva, az alkotások keletkezését, valamint későbbi sorsát is igyekeznek bemutatni, illetve a portrék esetében (amiből Barabás Miklós hatalmas festészeti hagyatékából rengeteg van) az ábrázolt személy azonosítását és élettörténetét (kiemelten a női sorsokat) is az olvasó elé tárják.
A kiadványt fellapozók igazi kuriózumokkal is találkozhatnak, így Barabás Miklós 1826-ban, nagyenyedi diákévei alatt készült, sokáig elveszettnek hitt, másolatairól ismert Quodlibet tusrajz emléklapjával vagy a nagyszebeni korszakából származó miniatúrákkal. Gyárfás Jenő esetében a kiadvány külön érdekessége, hogy a festő diákkori rajzait (ezekből összesen huszonnégy ismert!) sikerült a kiadóval karöltve megszerezni, így ezek első ízben kerülnek közlésre. De szintén kivételes a mester két ragyogó miniatúrákkal díszített, 1894-ben kiadott díszalbuma, amelyeket Jókai Mór és Beksics Gusztáv országgyűlési képviselők tiszteletére készített. Jánó Mihály a kötetben felvonultatott több alkotás esetében egy szubjektív, kifejezetten személyéhez kötött értelmezési síkkal is kísérletezik, például Barabás Miklós Vásárra induló román család című alkotásánál vagy éppen a Szalagfű címet viselő esetében.
