Emberek jönnek-mennek, melegen üdvözlik az államfőt, gyermekek, fiatalok igyekeznek közel férkőzni, köszönni, szelfizni az elnökkel, aki szóba elegyedik a teljesen ismeretlen emberekkel, kezet fog a sepsiszentgyörgyiekkel, örömmel mond igent mindenkinek, aki közös fotót szeretne készíteni – egyszerű, kedves gesztusok, emberi és emberséges viszonyulás. 

Mint ahogy államelnökhöz méltóan felelősségteljes, de mélységesen emberséges az is, amint Nicușor Dan frissen beiktatott államelnök fontosnak tartotta, hogy első útjai egyike Székelyföldre vezessen. Oda, ahol most éppen baj van. Parajdra, ahol a sóbánya elárasztása egy egész régió jövőjét veszélyezteti, és Háromszékre, ahol az árvíz iszonyú károkat okozott. Persze, kellett az RMDSZ látványos és eredményes munkája is, hogy pár nap alatt jóformán a teljes román állami vezetés ellátogasson térségünkbe – Nicușor Dan is Kelemen Hunor meghívására érkezett –, de kellett hozzá egy olyan elnök is, akit a jelek szerint érdekel az itt élő emberek sorsa. Ezt tanúsította Parajdon, de itt, Háromszéken is, s bár a vezetők általában szeretnek kicsit villogni, pózolni azzal, hogy krízishelyzetekben jelen vannak, Nicușor Dant szemmel láthatóan inkább a problémák alaposabb megértése foglalkoztatta, semmint az üres sablonszövegek ismétlése és a közösségi oldalakon jól mutató fotók készítése. 

Nem: Nicușor Dan látogatása nem köszönet volt azért, mert a Székelyföldön élők elsöprő többsége rá szavazott az elnökválasztás második fordulójában. Az elnök látogatása sokkal inkább arról árulkodik, hogy Nicușor Dan komolyan veszi az általa betöltött tisztséget, felelősnek érzi magát azért, ami az országban történik, kíváncsian és nyitottsággal viszonyul a Romániában élő magyar közösséghez, és nem veszélyforrásként tekint e régióra. Ha Nicușor Dan mandátuma hátralevő idejében semmilyen más gesztust nem tenne a magyarság felé, már akkor is jobb lenne a mérlege, mint elődeinek. Idézzük csak fel, mennyire más hangulatú, feszültséggel teli és visszatetsző volt Klaus Iohannis székelyföldi látogatása, amikor román zászlót ajándékozott a helyi elöljáróknak, mennyire gőgösnek, fennhéjázónak tűnt az elnök már akkor, még mielőtt az elhíresült „jonopotkivanok” felütésű beszédével megbélyegzett volna egy egész közösséget! De más volt Nicușor Dan látogatása az amúgy kezdetben szintén barátságosnak tűnő Traian Băsescu kovásznai, gulyásevős kiruccanásaihoz képest is, amelyek aztán a tusványosi pimasz alkotmánylobogtatáshoz vezettek. 

Persze, éppen az ugyancsak barátian indító Băsescu példája az, ami Nicușor Dan kapcsán is óvatosságra inthet. Ugyanakkor Nicușor Dan eddigi politikai pályafutása, az elnök személyisége, kisugárzása és a beiktatása óta eltelt napokban kifejtett tevékenysége egyelőre több okot ad a reményre, mint a szkepticizmusra. 

Fotó: Facebook / Antal Árpád