Harmincharmadik alkalommal emlékeztek a trianoni diktátumra Sepsiszentgyörgyön a Sepsiszéki Székely Tanács szervezésében, Gazda Zoltán elnök főszervezésében.

Wittner Mária emléke

A magyar és a székely himnusz közös eléneklésével kezdődött Wittner Mária ’56-os szabadságharcos Készültem az útra című emlékkiállításának megnyitója a Kónya Ádám Művelődési Házban. Gazda Zoltán köszöntője során felolvasta Wittner Mária egy drámai beszédét, melyet 1989. október 23-án mondott az ’56-osok által szervezett első, szabadon megtartott nagygyűlésen, melyen százezer ember vett részt, de a munkásőrség még fegyverben állt akkor.

Hetzmann Róbert, a Magyar Patrióták Közösségének elnöke, a tárlat rendezője elmondta, a vándorkiállítás gondolata Wittner Mária (1937–2022) halála után született, azzal a szándékkal, hogy Wittner Mária szellemi hagyatékát, örökbecsű intelmeit a jövő nemzedékek számára is továbbadják, a Kárpát-medence különböző helyszíneire eljuttatva üzenetét. A kiállítás címe Wittner Mária Az utolsó üzenet című versének egyik sora. Az antikolt 1956-os lyukas zászló előtt álló szónok a kiállításból kiemelt egy nagy pannót, amely a szabadságharcos által vallott értékekre – hit, hazaszeretet, bajtársiasság, lelkiismeret – hívja fel a figyelmet.

Németh Szilárd magyarországi kormánybiztos, a Fidesz alelnöke, Wittner Mária hagyatékának megbízott népszerűsítője, ápolója személyes élményeit osztotta meg a közönséggel, majd Zsigmond Nóra elmondta Wittner Mária Németh Szilárdnak írt versét.

Végezetül Gazda Zoltán kérte, látogassák, népszerűsítsék ezt a csodálatos kiállítást, mely június 11-ig tekinthető meg munkanapokon 10 és 16 óra között. Hozzátette: maradjon példaképünk az a nő, aki férfiként harcolt a magyar szabadságért, s aki élete végéig mindent megtett azért, hogy a magyar nemzet szabadon éljen, és a történelem nem kívánt szennyét lemossa róla.

Hetzmann Róbert és Németh Szilárd a tárlatmegnyitón

Élni fog népünk

Nem, nem soha! – kezdte beszédét a főtéri kőszínpadról Gazda Zoltán. A fájdalom érzése kondul meg bennünk is, a hiány érzése, de ugyanakkor büszkeséggel tölt el, hogy vannak 105 év csonkoltság után is templomaink, vannak benne magyar gyülekezetek, s bár ki akarták végezni a magyar nemzetet, ez mégsem sikerült azoknak a nagyhatalmaknak, amelyek most is újabb trianonokkal próbálnak sanyargatni. Mert szálka szemükben a magyar! Sok mindent megéltünk és átéltünk, bocskorok táncoltak már hazánkat védő s életüket áldozó hőseink sírján, korlátozták anyanyelvünk használatát, írtuk már kötelező módon településeink nevét románul, és dicsőítettük a megszüntetésünkre felesküdött kommunista pártot, de a magyar zászlót lisztes ládák aljában rejtegettük, tiltás ellenére, ha kellett, magunkban, némán, de eldúdoltuk himnuszainkat és megmaradtunk. Egy kicsit elkényelmesedtünk, sokan elvárjuk, hogy helyettünk cselekedjenek, de egy biztos: még vészhelyzetben a nemzet java része össze tud zárni, ami a megmaradásunk záloga – mondotta a szónok.

Erőss Bulcsú, a Magyar Polgári Erő sepsiszentgyörgyi elnöke „trianonjainkról” szólt. Az első maga az ismert Trianon. A második az a népességi veszteség, amit a második világháború, az azt követő etnikai tisztogatások, deportálások és az 1956 utáni elvándorlások okoztak. A harmadik az 1947. február 17-én a párizsi Luxemburg-palotában aláírt békeszerződés. A negyedik az asszimilációs veszteség, annak mértékét nehéz megítélni. Az ötödik az önfelszámolás trianonja, az abortusz, mondotta Erőss Bulcsú, hozzátéve, ez súlyosabb emberveszteség, mint az előző négy, s ha így folytatjuk, kipusztul nemzetünk, vélte.

Az RMDSZ részéről felszólaló Gáj Nándor, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke hasonlattal élt: mi, székelyek úgy állunk itt ma, június 4-én, mint az a király, akinek egyik szeme sírt, a másik kacagott. Ma is sír az egyik szemünk, hiszen 105 éve éljük annak az igazságtalan döntésnek a következményeit, amellyel jelentős részt szakítottak ki a magyar nemzet testéből. De ugyanakkor a másik szemünk nevet, mert 105 év elteltével is itt, Székelyföldön mi, magyarok vagyunk és leszünk. Ez az év, de talán az előző is az összefogás éve volt. Amikor baj volt, amikor helyzet volt, összezártunk. Ezek vagyunk mi, magyarok, székelyek: összefogunk, amikor veszélyben volt létünk a szélsőséges gyűlöletet árasztó álhazafiak miatt, és összefogtunk tegnap is, amikor árvíz sújtotta településeinket. Ez az összetartozás nemcsak az ősi rend törvénye, hanem az élő, megelevenedő valóság. Mert közösen dobban a magyar szív, akkor is, amikor béke van, de akkor is, amikor baj van, vallotta Gáj Nándor. Hozzátette: az elmúlt évek bebizonyították, hogy a történelmi veszteségek ellenére van okunk mosolyogni, hiszen ilyen példát nem mutatott senki az országnak, a világnak, amit a mi közösségünk, hogy tudunk tanulni, élni, alkotni, összefogni, bármilyen nehézség is nehezedne vállunkra.

Megemlékezők a főtéren

Németh Szilárd örömét fejezte ki, hogy Erdély legnagyobb magyar többségű városában mondhat ünnepi beszédet a nemzeti összetartozás napján. Az anyaország istenfélő és gondolkodó hazafiai között egyöntetű a vélemény: a székely határőrök őrzik-védik leginkább a magyar nyelv és hagyomány értékeit, keresztény-kulturális örökségünket, nemzeti kincsestárunkat, család- és faluközösségeinket. Pedig az önazonosságuk megvallásáért, a szülőföldön való megmaradásért a székelyek kapták a legnagyobb történelmi elnyomatást. A szónok kitért a parajdi bányakatasztrófára és a magyarországi segítségre is. Hangoztatta: ilyen bajban kap igazán értelmet a cselekvő nemzeti összetartozás, a szolidaritás, a segítőkészség ereje, Szabó Dezső örökbecsű mondata: „Minden magyar felelős minden magyarért.” Továbbá kifejtette, nem Budapestről fogják megmondani, hogy mire van szüksége a magyar közösségnek, hanem az itt élők igényeire fognak támaszkodni. Az erdélyi magyarság jövője alakulásában kulcsszerepe van az oktatásnak és a történelmi egyházaknak. Elkötelezettek amellett, hogy továbbra is folytassák a magyarlakta vidékek, az egyházak, az oktatási és kulturális intézmények támogatását – mondotta a kormánybiztos.

Dénes Előd vártemplomi lelkipásztor, a Sepsi Református Egyházmegye esperese istentiszteletét János evangéliumának egy igéjére (14,19) építette: „Még egy kevés idő, és a világ nem lát többé engem, de ti megláttok majd, mert én élek, és ti is élni fogtok.” Hangsúlyozta, azé a jövendő, aki megműveli a földet, aki házat épít, aki gyermeket nevel és megtölti a templomokat. Jézus él, és amíg belé kapaszkodunk, élni fog népünk is. Ezt követően összetartozásunkért mondott imát.

Énekkel közreműködött Deák Anett, a Plugor Sándor Művészeti Líceum végzőse, Gazda Zoltán Wass Albert-verset mondott. A megemlékezés második része himnuszaink eléneklésével zárult. A harmadik felvonásban Németh Szilárd ajándékaként a csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar előadta Trianon című hangversenyét Péntek János vezetésével, Turpinszky Béla és Molnár Zsolt énekelt.