A magyar képzőművészet történetének egyik legrégebbi, gazdag szakmai múlttal rendelkező alkotótelepe az Alföldön, a Tisza mentén jött létre a XX. század legelején. A pannóniai alföld fenséges látványelemei, a föld-ég-víz élményszerű szegmensek számos festőt, grafikust megihlettek már az 1870-es években Szolnok térségében nemcsak magyar, de európai viszonylatban is.
A Tisza-Zagyva szolnoki torkolatnál egy alkotói tábor alakult ki, ahová a táj esztétikuma, impressziója által bűvöletbe ejtett, rangos művészek jártak el nyaranta. A plen air, azaz a közvetlen táji, a természetes látvány nyújtotta struktúrák képi megfogalmazása jellemezte az itt kialakult festői irányvonalat.
Verebes György: Radix
A XIX. század végére már intenzív igény mutatkozott arra, hogy a művészek összefogásával egy állandó telep jöjjön létre. Szolnok városa jelentős alföldi központ volt már akkoriban, és a közlekedés is egyre elérhetőbbé tette ezt a vidéket. A régi szolnoki vár helyén 1902-ben alakult meg a Művészeti Egyesület, műteremlakások épültek az itt huzamosabb ideig letelepülő festőknek. Az 1910-es években nem volt olyan jelentős magyar festő, aki ne fordult volna meg az alföldi iskolaként is emlegetett művésztelepen, a képzőművészeti főiskola növendékei jártak ide szünidőben alkotni, elmélyedni a szakmai gyakorlatban, neves mesterek szemrevétele alatt. Aztán jöttek a XX. század sokszor küzdelmes viszontagságai, de a művésztelep folyamatosan működött.
Debreczeni Fanni: Khárón
Ezen tekintélyes múltú alkotótelep mai örököseinek, művészeinek egy hangulatos tárlatát láthatjuk jelenleg a sepsiszentgyörgyi Lábas Ház múzeumi kiállítóterében. Az Erdélyi Művészeti Központban megrendezett MAMŰ csoportos tárlattal közös szervezéssel érkezett – e városban első alkalommal – az alföldi műhely kortárs kiállítása.
Pogány Gábor Benő: Kalevala
A történelmi hangulatú Lábas Ház falai között e korunkbeli seregszemle a hagyomány- és történelemtisztelet, a múltból jövő emberi értékek megbecsülése, átadása révén ragadja meg a látogató, szemlélő figyelmét. A kiállított művek nem a harsány, a közember számára sokszor érthetetlen modernizmus elvonatkoztató ingereivel hatnak a nézőre, hanem a közvetlen táj- és életszerű formaelemek impresszióival vállnak beszédes tapasztalatainkká. Tizenegy alkotó szabadon, igényes szinten megfogalmazott látomásai adnak vizuális impulzusokat, a színek, a formák anyagszerűségén túlmutatva. Az alföldi légkör, ennek látványbeli benyomásai, műtermekben megérlelt, kibontakoztatott szellemét – a Génius Loci cím is erre utal – hozták el ide hozzánk, a „Kárpátok könyökébe”, gazdagabbá téve ezáltal a Háromszéken, a közönség elé tárt képzőművészeti, szépérzéki palettát.
Baráth Fábián: Tükör
A kiállító művészek: Debreczeni Fanni, Fazekas Magdolna, Kecső Endre, Király György, Posta Máté, Verebes György festők, Soosur Georgius grafikus, valamint Baráth Fábián, Pogány Gábor Benő, Révi Norbert és Szabó György szobrászok.
Debreczeni Fanni: Hajnalpír
A Székely Nemzeti Múzeum égisze alatt megrendezett tárlat július 5-ig látogatható hétköznapokon a Lábas Ház emeleti kiállítótereiben.
Sántha Imre Géza
