Zarándokok gyalogosan, lóháton

A csíkszeredai székhelyű Romániai Mária Út Egyesület Péterfi Attila Csongor koordinálásával több zarándok közösség útvonalát követte és segítette, ugyanis közel háromszázan zarándokoltak idén a Mária Úton. Bejegyzésében egyebek mellett megjegyezte: „Bíró Edit zarándokunk egyedül indult el Mariazellből Csíksomlyóra, 1300 kilométert vállalva gyalogosan, és azt vallja: Sokszor hisszük, hogy mi magunk tervezzük meg utunkat – de zarándokként egyre inkább megtanuljuk: az igazi útmutatást fentről kapjuk. Hálás szívvel emlékezem vissza az elmúlt napokra, melyek során újra és újra megtapasztalhattam Isten gondviselő szeretetét.” A Márton Áron pünkösdi lovas zarándoklaton közel 400 lovas vett részt, akik 12 útvonalon haladva vitték a magyarság szalagokra írt imaüzeneteit.

Csíksomlyón az ünnepi szentmise kezdetén Urbán Erik, a Kisebb Testvérek Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány provinciálisa köszöntötte a jelenlevőket, majd kiemelte: „Ez a zarándoklat nem csupán szokás, és nem pusztán lelki feltöltődés. Ez tanúságtétel. Egy közös kiállás, amely azt üzeni: a világ fájdalmai és kérdései közepette sem engedünk a csüggedésnek. Kívánom, hogy ez a szent ünnep, a közös imádság és találkozás megerősítsen mindnyájunkat abban, hogy a remény hordozói, a béke munkásai és a teremtett világ megőrzői legyünk – ma és mindennap.”

Kovács Gergely, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke Ferenc pápa hat évvel ezelőtti beszédét idézte: „Szétzilált, megtébolyodott világunkban ma is fáj az élet, de teremtő Istenünk ma is gondot viselt ránk. Fogjuk meg egymás kezét, zarándokoljunk együtt, és a Szűz­anyán keresztül forduljunk hozzá. Ne csak ma. A hitnek megtartó ereje van. Legyünk a hit és a remény zarándokai.”

Tanítsátok meg gyermekeiteket imádkozni!

A csíkszentdomokosi születésű, Nyíregyházán szolgáló György Alfréd kamilliánus szerzetes személyes hangvételű szentbeszédében osztotta meg a Szűzanyához fűződő gondolatait, és felelevenítette a lourdes-i barlangnál tett látogatását. Hangsúlyozta az ima fontosságát: „Az imát nem elmagyarázni kell, hanem imádkozni. A csalódásban, a szenvedésben, a fájdalomban, a reménytelenségben remélni. Testvérem, erre hív ma Mária itt, az ő lábainál. Tanítsátok meg gyermekeiteket imára kulcsolt kézzel lenni. Tanítsátok meg gyermekei­teket imádkozni. Az imádság a remény kapuja, a remény bölcsője.”

Ha pedig megtanítottuk családunkat imádkozni, arra biztatott: vegyük észre Mária könnyeit is, melyeket a háborúskodó nemzetek fiaiért ejt. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy Mária örömét is vegyük észre, ne csak kérjünk, hanem adjunk hálát is. Egy kárpátaljai példával arra buzdított: „Legyünk életünk tevékeny szeretetével mások boldogságának az okai, szerzői. S hogyha örömet tudtunk szerezni, hogyha fölmelegítettük valakinek a félelemtől didergő, magánytól fázó lelkét, hozzuk el Máriához örömünket, mások örömét, s meséljük el neki: Mária, mi a te gyermekeid vagyunk, s olyan jó volt látni a boldog ember arcának ragyogását: ragyogott, mint a te arcod! Mária, ha boldognak lát titeket mint édesanya, ő is boldog lesz.”

Szent Kamill példája

A jubileumi évben Szent Kamill megtérésének 450. évfordulóját ünnepeljük, hangsúlyozta György Alfréd. „Szent Kamill azt mondta, légy olyan a betegágynál, mint a virág, amely illatát árasztja és betölti a szobát. A te szeretetednek az illata, a te jóságodnak az illata árassza el, töltse be szeretteid életét, a betegek, a szenvedők életét. Légy Isten irgalmának illata találkozásaid­ban! A remény jelévé, gyógyító jellé kell válnod e világban! Légy a szerető remény zarándoka! Bízzál Istenben és szeresd őt! Úgy, ahogy Mária tette, és bizonyságot is tett róla kimondott igenje által. Igent mondani az életre! Igent mondani a szeretetre! Ez zarándok életünk feladata! Egyetlen feladata életünknek: megmenteni a lelket!” – idézte Szent Kamill mondását a szónok.

György Alfréd kitért korunk egyik rákfenéjére is, mely a káromkodás és a csúnya beszéd. Figyelmeztetett: „Szennyezzük ezzel lelkünk környezetét, légkörét. Székelyföldön káromkodnak, Magyarországon töltelékszavakat használnak, oda nem illő, otromba, vulgáris szavakat. Gyermekek jelenlétében is. Ne szennyezzétek gyermekeitek lelkét meggondolatlan szavaitokkal! Engeszteljük a káromkodásokért, a durvaságért, a sebző szavakért és cselekedetekért Isten Szent Lelkét!” 

A kamilliánus szerzetes kiemelte, mennyire fontos együttérzést tanúsítani, együttérző szívvel jelen lenni a világban. Hinni azt, hogy ,,az Istent szeretőknek minden a javukra válik!” (Róm 8,28) „Domokoson egy izomsorvadásban szenvedő fiatalember a betegségét azért ajánlotta fel, hogy a faluban ifjúsági csoport alakuljon. És megalakult! A fiatalember halála előtt két nappal egy számtanfüzetből kitépett, kockás lapra felírt sort adott nekem: Róm 8,28. Ez lett a papi jelmondatom, ez egy Istennek felajánlott életből fakadt feladat.”

A továbbiakban arra biztatott mindenkit, legyünk segítő jelenlét a szükségben. „Legyünk együtt egymásért jelen, mint Mária gyermekei. Segítsünk a háború, az erőszak, az embertelenség, a természeti katasztrófák testi-lelki áldozatain. Parajd: a természet erejét ajándékba kaptuk, vigyázni kell rá! Háromszék: otthont veszített családok, családot elveszített otthonok Kárpátalján és szerte a világon. Elvándorolt fiatal nemzedék reményvesztett pénzkeresése, szülők nélkül felnövekvő vendégmunkás nemzedék. Jöjjünk vissza a nyeregbe, Mária lábaihoz. Földi életünk reménycsillagához! Szívvel, lélekkel.”

Befejezésként arra kérte az ünneplőket, hogy „Mária lábainál imádkozzunk szülőföldünkért, és kérjük azt az ajándékot, a kegyelmet, hogy legyenek szentjeink. Legyenek Istennek szentelt emberek Mária országában. Imádkozzunk együtt tiszteletreméltó Márton Áron püspök atyánk boldoggá avatásáért.”

Az ünnepi szentmise a himnuszok eléneklésével ért véget. A cserkészek, akik szolgáló szeretettel segítették a rendezvényt, az oltárnál elkészítették a hagyományos közös fotót. A tömeg szépen, fegyelmezetten vonult le a nyeregből, semmilyen szemetet nem hagyva maga után. Volt, aki igyekezett hazaérni mielőbb, mások a csángó misére mentek a Szent Péter és Pál templomba, az Élet a Lélekben imacsoport tagjai megtartották az éjszakai virrasztást és másnap tértek haza.