Vidékünkön június annyira gazdag gombában, hogy a kérdés nem úgy tevődik fel, egyáltalán találunk-e ehető gombát, hanem hogy éppen milyen fajokra összpontosítsunk. Ha a város utcáit nyitott szemmel járjuk, ebben a hónapban több olyan apró vagy kis termetű fajba botolhatunk, amely még itt, az emberek közt is tömegesen terem. Kulináris értékük elhanyagolható vagy egyáltalán nincs, azonban üde, olykor terjedelmes foltjaik megállásra késztetik a mindig kíváncsi természetbarátot.
Fehér porhanyósgomba (Candolleomyces candolleanus, Psathyrella candolleana)
Sepsiszentgyörgy leggyakoribb és legnagyobbra növő porhanyósgombája, kalapjának szélessége olykor a 10 centit is elérheti. Higrofán fejdíszének annyira változó a színe, hogy még a tapasztalt gombászt is zavarba hozhatja olykor. Fiatalon mézsárga, sárgásbarna, szélén gyakran fátyolmaradványokkal díszített, később csipkéje eltűnik, színe piszkosfehér, halványbarna lesz, gyakran ráncosodik és mélyen behasadozik, idősen pedig rozsdabarnára sötétül.
Lemezei sűrűn állnak, viszonylag keskenyek, a tönköt érintik, előbb fehéresek, majd folyamatosan sötétülnek, szürkések, barnásak és végül barnásfeketék lesznek, de nem folyósodnak el, mint a távoli rokon tintagombáknál. Hengeres tönkje üreges, gallér nélküli, egyedüli része gombánknak, mely rövid élete során színét nem váltja, fehéres marad végig, csak a pelyhes felszínén könnyedén megkapaszkodó spórapor rajzol néha sötétbarna mintákat rá. Fehéres húsa a kalapban nagyon vékony, törékeny, a tönkben kissé szálas, nincs különösebb szaga, íze. Ritkás lomberdőkben, tisztásokon is megterem ugyan (a Rétyi Nyírben például gyakran találkozom vele), de a lakott területek zöld szigeteiben, parkjaiban, kertjeiben érzi igazán jól magát.
Sepsiszentgyörgy minden típusú övezetében megtaláltam, a központi parktól a lakó-, valamint az ipari övezetekig. Városi élőhelyeinek két alaptípusát különböztethetjük meg. Az egyik valamilyen lombos fa (akác, szilva, vadgesztenye, zöld juhar stb.) korhadó tuskójához kötődik, a másik meg látszólag nyílt, füves terület. De ez utóbbi esetben sem kizárható, hogy titokban eltemetett faanyagból, törmelékből táplálkozik. Rendszerint csoportos megjelenésű, sőt, van, amikor szőnyegszerű, kiterjedt foltokat alkot. Május végétől egészen október elejéig vannak feljegyzéseim róla, azonban fő termőideje kimagaslóan júniusra, valamint július elejére tehető.
Ehető ugyan, de kulináris értéke csekély, morzsalékony húsának íze jellegtelen, környékünkön nem is gyűjtik a gombászok, ugyanis nincs miért bajlódni vele. Húsa annyira porhanyós, hogy a gombát egészben szinte lehetetlen szállítani. Egy gombaszegény, száraz júniusi napon, amikor nem akartam üres kézzel hazatérni, egyszer megpróbáltam, azonban még dobozba téve is termőtestei majdnem teljesen szétmállottak, mire a konyhaasztalra (és onnan a kukába) kerültek.
Farkas János
