Mind keressük a boldogságot, a boldogulást, ami mindenkinek mást jelent. Ki-ki igyekszik saját igényeinek megfelelően élni/boldogulni. És az igények, vágyak, célok minden életkorban egyebek.
Életszakaszok szerint megvan ennek is a jól meghatározott „menete”, fogantatástól kezdve egészen öregkorig. Az életszakaszok szerinti fejlődés és tapasztalás nagymértékben befolyásolja az életünk minőségét. Ugyanis ha az egyes életszakaszokat megfelelőképpen éljük meg és át, akkor integrálva az illető korhoz kapcsolódó minőséget/tanulságot, ezzel kiteljesedve és gazdagodva haladunk tovább életutunkon.
Kisgyerekkortól kezdve az önállósodás, a szocializáció, a felnőtté válás útján az énazonosság megtalálása, majd szakma, saját család és karrier építése, illetve életközép után a bölcsesség és lecsendesedés ideje következik. Ha blokkok vagy megrekedések adódnak bizonyos szinteken, az a további fejlődési szint kárára megy. Mint például a le nem válás a szülőktől – a „mamahotel”-jelenség – vagy érettebb korban a fiatalsághoz való túlzott ragaszkodás kinézetben vagy viselkedésben.
Egy másik legjellegzetesebb elakadás az életközépi válság, amikor is az elmúlt idő fölötti számbavételnél a külsőségek már nem adják meg a teljes boldogságot, és az ember lelke az értelmet keresi. A „ki vagyok én” és az élet értelmének megtalálása válik a legfontosabb kérdéssé. Az önismeret, a személyes fejlődés, a spiritualitás felé fordulás adja/adhatja meg a keresett válaszokat. A befelé fordulás, a belső (lelki) világunk feltérképezése, megértése, továbbá új nézőpontok, szemléletmód és attitűd elsajátításával meglelhető a lelki béke, az elfogadás, a harmónia.
„Ha nem haladsz befelé, kívül rekedsz” – szól az útmutatás Neale Donald Walsch tollából. És ez minden életszakaszban mondhatni létfontosságú (lenne). Így lehetséges a fejlődési szakaszok helyes megélése, az ezekből való problémamentes továbbhaladás és a mindenkori jelen teljes körű tisztelete. A fókusz átirányítása a külső dolgok hajszolásától – karrier, munka, anyagiak – a belső élet felvirágoztatására. Lecsendesedni, lassítani, önzetlenül adni, szeretettel élni – ily módon megbecsülve a pillantot megláthatjuk az értéket magunkban, társunkban, gyermekeinkben, a bennünket körülölelő világban.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
