Növekvő számla

A kamara elnöke sajtótájékoztatón fejtette ki véleményét. Úgy látja, hogy az államfő hasonlata találó, de ki kell egészíteni, hiszen a vállalkozók, vagyis az államkasssza jelentős bevételét biztosító adófizetők már régóta nem esznek pizzát. Vagyis a vállalkozók azok, akik fizetik a számlát azért, hogy „az állam és népes családja egyre nagyobb és gazdagabb feltétű szeleteket fogyaszthasson. A számla pedig folyamatosan nő. Ma már nemcsak pizzát rendel az állam, hanem mellé üdítőt is, és ha kell, hitelt vesz fel, hogy továbbra is fedezni tudja túlfogyasztását.”

Édler András György felidézte, az elmúlt napokban több forgatókönyv is megjelent arra vonatkozóan, hogyan kívánja az állam kezelni a rendkívül aggasztó, évről évre növekvő, az uniós számítás szerint 9,3 százalékos tavalyi költségvetési deficitet. Az elképzelések többsége azonban még mindig arról szól, hogyan lehetne biztosítani, hogy a túlköltekező állam továbbra is hozzájusson „méretes pizzájához” a vállalkozók és az adófizetők rovására ahelyett, hogy fogyókúrába kezdene és az egészséges életmód, a gyógyulás útjára lépne.

A kamara elnöke felidézte, az elmúlt három évben három olyan szigorító intézkedéscsomagot fogadtak el, amelyek célja elvileg az volt, hogy az állami és a magánszféra közösen járuljon hozzá a hiány csökkentéséhez. Az állami oldal azonban mindhárom alkalommal költségmegtakarítás helyett még nagyobb költekezésbe kezdett. A szigorító intézkedések nem váltak be, a deficit nem csökkent – épp ellenkezőleg: míg 2023-ban a költségvetési hiány 6,6 százalékos volt, 2024-ben már elérte a 9,3 százalékot, az idei számok pedig korántsem biztatóak.

Lépcsőzetes megközelítés

Édler András György az újabb megszorítások helyett egy négylépcsős megközelítést javasol. Elsődlegesen az állam és az adófizetők közötti bizalom visszaépítését kellene megvalósítani, hiszen a korábbi megszorítások eredménytelensége valójában azt jelenti, hogy az állam már három alkalommal is megszegte a vállalkozók felé tett ígéreteit. „Ha a vállalkozói réteget partnerként kívánja az állam maga mellett tudni, akkor első lépésként le kell építeni ezt a bizalmatlanságot, mert ellenkező esetben a vállalkozói immunrendszer azon fog munkálkodni, hogy védekezzen az állam megszorító intézkedései ellen” – fogalmazott a kamara elnöke, aki szerint jól illusztrálja ezt a konkrétan nehezen kimutatható, ám felélénkülni látszó feketegazdaság. 

A bizalom visszaépítése akkor lehet sikeres, ha a költségvetési hiány kiegyenlítésére tervezett intézkedések a teljes transzparencia jegyében születnek, a döntéseket széles körű szakmai konzultáció előzi meg, mert csakis így születhetnek mind az állam, mind a magánszféra részére vállalható megszorítások – fogalmazott Édler András György, aki szerint – és ez a második megközelítés – nagyon fontos, hogy az állam, az eddig elmaradt szolidaritását bizonyítandó, tegye meg az első lépéseket, például az állami apparátus azonnali karcsúsításával. 

A jó kezdet

A jó kezdet az lehetne, ha felleltározzák azokat az intézményeket, amelyeket azonnali hatállyal meg lehet és meg is kell szüntetni. Az intézkedés nem csak fontos, hanem gyorsan végrehajtható és jól kommunikálható. Ezt kellene követnie egy világos és nyilvános ütemtervnek, amely az állami túlköltekezés fokozatos visszaszorítását célozza – fogalmazott a kamara elnöke.

Mindezzel párhuzamosan a bevételi oldalon nagy lehetőség rejlik az áfa szakszerű és minél teljesebb behajtásában. E tekintetben Édler András számokkal is szolgált, hiszen egyes becslések szerint a potenciálisan behajtható általános forgalmi adó csaknem harmada különböző okok miatt nem jut el az államkasszába. Míg ez az arány Bulgáriában hét, Magyarországon csupán két százalék. A kamara elnöke pontosított: itt nem arról az áfáról beszélünk, amelyet a feketegazdaság miatt nem inkasszál az állam, hanem arról, amelyet lejelentenek hivatalosan, és aztán mégsem folyik be az államkasszába. 

Ugyanakkor a kamaraelnök felvetette a legalább a cégek között részlegesen, bizonyos ágazatokban bevezethető fordított adózás alkalmazását. Szakemberként tudatában van annak, hogy ez az intézkedés az állam szempontjából nem kényelmes, hiszen a cégek által befizetett áfából lehet finanszírozni a kurrens költségeket, a likviditási problémák áthidalására azonban hatékonyabb lenne akár kölcsönhöz folyamodni. 

Megszorítás egy jól meghatározott időszakra

Édler András György szerint csak utolsó lépésként kellene adóemelésbe, az állami költségvetés bevételeinek ilyen módon történő növelésébe kezdeni. Ha eljutottunk idáig, akkor a vállalkozói réteg és a társadalom egésze részéről már kialakult egy valamilyen fajta bizalom az állammal szemben, és valószínűleg hajlandóak lesznek egy nagyobb és főleg átmeneti jellegű tehervállalásra, legyen szó akár átmeneti adókulcsnövelésekről a cégek esetében vagy egyfajta szolidaritási alapba való korlátozott idejű hozzájárulásra, mint a már megszellőztetett tranzakciós díj, ám mindez a teljes transzparencia jegyében – fogalmazott a kamara elnöke. 

„A hosszú távon fenntartható gazdaság mindnyájunk közös érdeke, és ennek sikere azon múlik, hogy képesek vagyunk-e végre egymásra egyenrangú partnerként tekinteni és egymással szemben tisztességesen és következetesen viselkedni” – összegezett Édler András György.

Országos szervezetek javaslatai

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg közleményében tizenegy hazai üzleti szövetség és szervezet. Szerintük kulcsfontosságú Románia versenyelőnyének megőrzése és a beruházások elriasztásának elkerülése, hosszú távú fejlődésünk lehetővé tétele érdekében pedig elengedhetetlen az egységesen és igazságosan alkalmazott egységes adókulcs fenntartása mindenféle kivétel megszüntetésével; a nem alapvető fontosságú közkiadások csökkentése, beleértve a túlzott adminisztratív költségeket, a felesleges ügynökségeket és politikai kiadásokat; jelentős reformok a közszféra irányításában, a teljesítmény, a hatékonyság, a bürokratikus terhek tényleges csökkentése és az átláthatóság előtérbe helyezése; a pazarló költségvetési juttatások, például az indokolatlan juttatások és a választási kampányok túlzott állami finanszírozásának megszüntetése; az infrastruktúrába, az oktatásba és az innovációba történő alapvető közberuházások megőrzése és rangsorolása; az adózás igazságosságának biztosítása a mentességek megszüntetésével, az üzleti forgalom utáni adó és az ingatlanadó eltörlésével; az adók hatékony beszedése az áfahiány csökkentésével és a nagymértékű adócsalás elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések előtérbe helyezésével; a digitalizáció felgyorsítása, az adminisztráció egyszerűsítése és a bürokrácia csökkentése; az uniós források felhasználásának maximalizálása az eljárások egyszerűsítésével és a bürokratikus szűk keresztmetszetek megszüntetésével.

Az aláírók hangsúlyozzák, a magánszektorra már most is jelentős nyomás nehezedik a kiszámíthatatlanság és az adminisztratív terhek miatt, és az államnak hiteles választ kell adnia az adóügyi kihívásra, egyértelmű üzenettel, hogy kész észszerűsíteni a közpénzek felhasználását és a reformokat. „A szolidaritás nem működhet minimális kölcsönösség nélkül, sem olyan adózási környezetben, amely állandó egyenlőtlenségeket és kiváltságos kategóriákat teremt. A tisztességes vállalkozásoknak nem szabadna fizetniük az államháztartás felelőtlen kezelése által okozott hiány miatt” – áll a közleményben.