A címertan világnapján (június 10.) ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját a sepsiszentgyörgyi székhelyű Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület a Székely Nemzeti Múzeumban. A szervezet alapítója és elnöke, dr. Szekeres Attila István nemzetközi címerakadémikus nagy ívű előadásban ismertette az elért eredményeket. Ezekről lapunk keddi számában már beszámoltunk, most az elhangzott méltatásokat kötöttük csokorba.
„A Székely Nemzeti Múzeum fontosnak tartja minden olyan kezdeményezés felkarolását, amely székely népünk önazonosságának a megerősítését szolgálja. Közéjük tartozik a címertan és zászlótudomány művelése, amely a rendszerváltás után kapott lendületet” – hangsúlyozta Vargha Mihály intézményvezető köszöntőbeszédében.
„Tíz esztendő történeti távlatokban nézve nem sok idő, de ha egy ember elszántságából, tudásából és szenvedélyéből születik meg, akkor igen. Az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület sikeres tevékenysége mögött pedig épp ez rejlik. Személyes hit, kitartás és közösségszolgálat. Hiszen amellett, hogy fenntartja és akadémikus szinten űzi ezt a tudományágat, Szekeres Attilának olyan el nem hanyagolható dolgokat is köszönhetünk, mint Háromszék vármegye, valamint két városának és községei megközelítőleg 80 százalékának címere. Ő volt ugyanis, aki ezeket megrajzolta és hozzájuk fűzte azt a történelmi indoklást, amely elfogadásukhoz szükséges”– mutatott rá Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke.
A továbbiakban kifejtette, ma már az egyesület nemzetközi szakmai hálózatok tagja, és eddig tizenöt országban hallhattak általa Erdélyről és Székelyföldről. Ez pedig nemcsak tudományos siker, hanem nemzetszolgálat is. Mert zászló- és címertannal foglalkozni nálunk, székelyeknél, a jelképkutatáson túl gyökereket, hovatartozást és jövőbe vetett hitet is jelent. Szekeres Attila István tehát nemcsak a tudományban, hanem a nemzetközi diplomácia csendes ösvényén is Erdély nagykövete lett. Olyan ember, aki egyszerre tartja kezében a pecsétet és a lámpást. Éppen ezért hagyománytisztelőként, fő támogatójaként és egyszerű székelyként is büszke rá, büszke erre a közösségre. Büszke arra, hogy vannak, akik nem engedik elfelejteni, a címer nem csupán egy dísz, hanem emlékezet, a zászló pedig nemcsak textildarab, hanem önazonosság, a mi önazonosságunk, hangoztatta az elnök. Végezetül azt kívánta „ez a munka folytatódjon, és lobogjon tovább Székelyföld és Erdély zászlója a világ tudományos térképein is.”
Magyarország Csíkszeredai Konzulátusa nevében Gáll Hajnalka konzul méltatta az egyesületet. „E jeles évforduló alkalmat teremt arra, hogy méltóképpen elismerjük az egyesület áldozatos, szakszerű és értékteremtő munkáját, mellyel hozzájárult nemzeti jelképeink tudományos igényű feltárásához, hiteles bemutatásához, valamint a címer- és zászlótudomány hazai és nemzetközi megerősítéséhez. Az elmúlt évtized tevékenysége hűen tükrözi azt az elkötelezettséget, amely a közös történelmi örökségünk ápolását, megőrzését és méltó képviseletét szolgálja. Az egyesület elmúlt évtizedes tevékenysége nem csupán a tudományos élet számára jelent értéket, hanem hozzájárul nemzeti és közösségi önazonosságunk mélyebb megértéséhez és megbecsüléséhez is. Munkájuk hidat épít múlt és jelen között, erősítve közös kulturális örökségünk tudatosítását a Kárpát-medencében és azon túl is” – fogalmazott a diplomata.