Puskás Attila sepsiszentgyörgyi biológus, entomológus, politikus Alkonykor című kötetének bővített kiadását és Puskás Lajos (a szerző édesapja) 1947-ben írt börtönnaplóját is bemutatták kedd délután a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében. A szerzővel Ferencz Csaba újságíró, lapunk munkatársa beszélgetett, aki elöljáróban hangsúlyozta: az Alkonykornak nagyon sok olvasata van, és rengeteget tanulhatunk belőle a tanár Puskás Attilától, aki sajnos nem tudott kiteljesedni a katedrán.
Mint megtudhattuk, az Alkonykor valójában újságcikkek gyűjteménye, melyek nagyrészt a Háromszék napilap hasábjain jelentek meg, de Puskás Attila íráskészsége, szépirodalmi ihletése indokolttá teszi, hogy ezek a szövegek kötetben is megjelenjenek, és ez a könyv olyan gazdag és változatos ismeretanyagot közvetít, hogy ott lehet a helye valamennyiünk éjjeliszekrényén – mondta Ferencz Csaba. „Azt is kijelenthetnénk, hogy Attila bácsi mint pedagógus, mint tanár ebben a könyvben teljesedik ki, de nemcsak a biológiáról tanít, hanem mindenről, ami az emberi léthez hozzátartozik a pszichológiától a kultúráig, és elsősorban az időskor szemszögéből közelíti meg ezeket a kérdéseket” – fogalmazott a beszélgetés moderátora.
A feltett kérdések nyomán Puskás Attila elmondta, csupán öt évig gyakorolhatta a tanári hivatását Csíkszépvízen, Csíkszeredában, majd Csíkdánfalván. Arról is vallott, hogy a kötet többnyire antropológiai írások gyűjteménye, amelyek az embert mint fizikumot, biológiai lényt állítják elénk, elsősorban tudományos megközelítésben, tudományterjesztési szándékkal, nagy hangsúlyt fektetve például a genetikára. Ugyanakkor művészetről, történelemről, társadalmi kérdésekről is ír, és elsősorban közérdekű ismereteket oszt meg az olvasóval.
Az Alkonykor bővített kiadása tartalmazza Puskás Attila koncepciós perének vádiratát is, melyet a Securitate illetékes tisztje terjesztett a kolozsvári katonai törvényszék tanácsa elé. Ennek első részét Ferencz Csaba ismertette, Puskás Attila pedig két saját írását, az Időskori tragédiák és A cárevics betegsége címűeket olvasta fel. Végezetül elítélésének körülményeiről is vallott még, hangsúlyozva, hogy az egykori csíkszeredai tanár-diák perben ő maga 20 évet, egyik tanártársa 15 évet, további négy tanár és öt diák pedig kevesebb letöltendő börtönbüntetést kapott. Amnesztiával szabadult 1964 augusztusában, és éppen azon a hétvégén volt a tízéves egyetemi találkozója, ahol nagyon barátian fogadták. Iskolában sajnos nem taníthatott többet, de más módon rengeteget tanított, például a most megjelent könyve által is tanít, mely „nagyon színes, érdekes, röviden és pontosan megfogalmazott ismeretanyagot tartalmaz”, de nemcsak száraz tudást szerezhetünk belőle, hanem elmélyedhetünk azokban a bölcs gondolatokban is, amelyeket egy hosszú és tanulságos életút tapasztalatai diktáltak.
Az esemény dedikációval ért véget, a könyvek eladásából származó bevételt a parajdi árvízkárosultaknak juttatják el.
