Döbbenetes volt látni a május végi árvizek idején, hogy miközben egyesek életükért, kevéske vagyonuk megmentéséért küzdöttek, mások a közösségi hálón kárörvendeztek, isteni jelnek, büntetésnek nevezték a pusztító áradatot. Bosszúszomjasan csámcsogtak azon, hogy lecsapott az ég haragja azokra, akik nem Georgescura szavaztak, és kívánták, bárcsak vinné el a víz az egész Székelyföldet. Kicsit sem számított, hogy Bácsteleken nem magyarokat, de román nemzettársaikat érte a szerencsétlenség, s akinek mégis feltűnt, az a megyei magyar hatóságokat vádolta a víz pusztításáért.

Közben egy dicső csapat a székelyföldi polgármesteri hivataloknál randalírozott, számon kértek, fenyegetőztek, a nép nevében kívántak „igazságot osztani”. A forgatókönyv mindenütt ugyanaz volt, az útszéli hang is, mellyel az alkalmazottakat, elöljárókat illették, és az agresszivitás is, mellyel felléptek. Senki nem tudta (nem akarta?) megakadályozni őket. A sepsiszentgyörgyi városházán is előadták mutatványukat, majd miután múlt héten a városháza feljelentette őket, pénteken egy névtelen betelefonáló megfenyegette a polgármesteri hivatal titkárságán dolgozókat. „Le lesztek fogva és meg lesztek lőve mind, a családjaitokkal együtt” – harsogta a telefonba a „nép szolgáinak” védelmében.

Annak ellenére, hogy a Marian Saioc nevű főhőbörgő mindenütt lefilmezte akciójukat és ezek többségét közzé is tette a Facebookon vagy YouTube csatornáján, egyelőre nincs hír arról, hogy az állami hatóságok bár egy büntetést kiszabtak volna. Pedig a gyűlöletkeltés iskolapéldáját láthatjuk, a kommentáradat, amely ezeket a felvételeket követi (több ezer bejegyzés és sok száz megosztás egy-egy ilyen filmecske alatt), ékes bizonyíték. Nincs szükség nagy nyomozásra, elég megtekinteni egy ilyen felvételt, hogy lássuk, megnyilvánulásaik nem a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságáról, nem is a megválasztott tisztségviselők elszámoltatásáról szólnak, hanem fenyegetésről, agresszivitásról, provokációról.

Hogyan történhetett meg mindez? Ugyanúgy, ahogy George Simion támogatottsága elérhette az 5,3 milliót. Az elmúlt években a román hatóságok csendben tűrték a szélsőségesek előretörését. Lehetett háborús bűnösöket éltetni, holokausztot tagadni, magyarokat gyalázni, senki nem lépett fel a gyűlöletkeltőkkel szemben. Elvetett magjuk pedig szárba szökött, termőtalaját dúsította a nagyon sokak jogos elégedetlensége a mindenkori román állammal, hatalommal szemben, és táboruk a négy évvel ezelőtti 12–15 százalékról immár 46 százalékra duzzadt.

Elgondolni is rossz, hogy mi lenne most, ha nem Nicușor Dan, hanem Simion nyeri meg májusban az elnökválasztást. Akkor a Marian Saioc-félék hőbörgő provokációja mindennapos jelenséggé válhatna. Ám, ha a hatóságok nem lépnek fel, nem büntetik meg, félő, tovább növekszik táboruk és nagyon kevés választ el attól, hogy ők legyenek többségben. Jó lenne ráébredni, mennyire veszélyesek, nemcsak ránk, magyarokra, de az egész országra nézve.

Saioc és társa akcióban Kézdivásárhelyen. Fotó: Facebook / Saioc Marian