A Baróti Szabó Dávid Emlékbizottság és Alapítvány nagydíját idén Kovács Aletta érdemelte ki. Kicsengetési ünnepségen méltatói, Dimény János nyugalmazott iskolaigazgató, osztályfőnöke, Orbán Ildikó, Csog Orsolya magyar szakos tanárnő és Nagy Károly Kázmér köpeci református lelkipásztor kiemelték: nemcsak kiváló tanuló (négyéves tanulmányi átlaga 9,24), megyei, országos és nemzetközi szintű tantárgyversenyeken kimagasló teljesítményt nyújtó diákot tüntettek ki, hanem értékelték közösségben végzett szolgálatát is. Komoly, elhívatott és felelősségteljes munkát végző, s nem mellesleg színes egyéniség – mindenki meglátja, Erdővidék hall még róla.
Kovács Aletta tényleg olyan, mint tanárai és az életét közelről látók leírták: sziporkázóan bájos és kedves, öröm vele egy asztalnál ülni és az elmúlt évekről, álmairól és jövőbe vetett hitéről beszélgetni.
Az elemi osztályokat és az általános iskola első osztályait szülőfalujában, Köpecen végezte. Szívesen emlékszik Rancz Ildikó óvó nénire és Kovács Éva tanító nénire, mint ahogy Bihari Csilla Rozália, Benedek-Huszár Erika és Csog Orsolya magyar szakos tanárnőkre, akik Köpecen, majd Baróton oktatták. Mind az ötüknek nagy szerepe volt abban, hogy kiemelkedően sokat foglalkozott a magyar nyelvvel és irodalommal, illetve hogy a tanítónői hivatás felé tájékozódik. Igen komolyan gondolkodott a bölcsészszakon is, de végül úgy döntött, Székelyudvarhelyre, a képzőbe fog felvételizni, mert a tanítói hívatás közelebb áll személyiségéhez: gyermekekkel könnyebben tud mély barátságot kötni. Magyartudását ott is kiemelten tudja hasznosítani, hiszen versre, szép és igaz szóra akkor van igazán szükség, amikor a legkisebbekhez szól az ember – mondotta.
Nagyon él benne az az elhatározás is, hogy hivatását itthon, Erdővidéken gyakorolja. Bárhogy is alakuljon élete, szíve szerint nem menne a szülőföldtől távol. Talán-talán Székelyudvarhelyre vagy Sepsiszentgyörgyre, vagy azok közelébe, de semmiképp egy idegen nagyvárosba. Úgy véli, a kis közösségekben még él a hagyomány iránti vágy, s nem kell megküzdeni a „modern” szülőkkel, akik gyerekeiket túlzottan a technológiára hagyatkozva nevelik, teret adva az ebből származható negatív hatásnak, míg a verset, az éneket és a táncot – ami egy gyermeket sokféleképpen építene –, csak eldobni való ballasztnak tartják. „Köpecen nőttem fel, ahol ifjúsági egyesületünk van, s a református egyház és a köré szervezett családok igyekeznek változatos és sokrétű közösségi munkát végezni. Szívesen vettem részt ebben a tevékenységben: énekeltem dalárdában, mondtam verset, ha felkértek, máskor az események bemondója voltam. Ezt a fajta munkát fontosnak tartom, úgy bárhova is vezessen életem, ilyen jellegű tevékenységben szeretnék részt venni” – mondotta a Baróti Szabó Dávid Középiskola végzős diáklánya.
