Az elmúlt napokban egyértelművé vált: a parajdi bányakatasztrófa immár túllépte a Sóvidék határát. A Korond-patak, illetve a Kis-Küküllő megnövekedett sótartalma súlyos következményekkel jár ökológiai, gazdasági és társadalmi téren egyaránt. A sószennyezés halpusztuláshoz vezetett a Kis-Küküllőben, illetve vízellátási gondot okozott azokon a településeken, ahol átfolyik. Miközben a hírek halpusztulásról, beszüntetett vagy épp akadozó ivóvíz-szolgáltatásról szólnak, a tudományos kutatók két tájékoztató írásban válaszolnak arra a kérdésre, hogy miért veszélyes a sós víz az élővilágra és a vízszolgáltatásra. Parajd és Szováta környéki folyóvizek látványosan megnövekedett sótartalma számokban – ezzel a címmel küldte el lapunknak is legutóbbi közleményét a csíkszeredai Máthé István, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense. Írásában elemzi azokat az adatokat, amelyeket a parajdi bányakatasztrófát követően mért a Korond-patakban. A magas sókoncentráció jelenleg is fennáll, így veszélyt jelent mindazon térségekre, ahol a Korond-patak vize a Kis-Küküllő, a Nagy-Küküllő, majd a Maros részeként végighalad. Az alábbiakban a szakemberek írásaiból közlünk szemelvényeket.
Édesvíz, sós víz
Máthé István, a Sapientia EMTE csíkszeredai karán oktat. A biomérnöki tanszék docenseként immár a második tudományos igénnyel összeállított közleményt fogalmazza meg a parajdi bányakatasztrófa kapcsán, ezekben az írásokban a sós víz okozta ökológiai veszélyre hívja fel a figyelmet, e lényeges tájékoztató folyamatban tudományos munkatársak is közreműködtek. Korábbi dokumentumuk Parajdi bányaszerencsétlenség – magasabb sótartalmú vizek hatása az élővilágra és ivóvízellátásra címmel e témakörben foglalta össze biológusok és kémikus szakemberek véleményét. Ezt a dokumentumot kilenc szakember írta alá: Máthé István mikrobiológus, Szép Sándor vegyészmérnök, Zsigmond Andrea-Rebeka kémikus, Nagy András Attila halbiológus, Imecs István halbiológus, Keresztes Lujza és Dénes Anna hidrobiológusok, Vörös Lajos limnológus és Fodorpataki László növényélettanos.
Ebben az írásban rögzítve van, hogy a parajdi sótelep fő alkotója, a konyhasó (tudományos nevén nátrium-klorid) nagyon jól oldódik vízben, ismertették a sós vizek besorolását is. „A 25 Celsius-fokos víz 1 litere (l) maximálisan 360 gramm (g) sót képes oldott állapotban tartani – írják –, ami óriási mennyiség: az oldatnak több mint egynegyede (26,5%-a) só. Minden kontinentális (szárazföldi) víz tartalmaz több-kevesebb oldott sót. Hammer (1986) széleskörűen elfogadott kategorizálása szerint édesvizekben az összes sótartalom (amelybe a konyhasó is beletartozik) kevesebb, mint 0,5 g/l, szubszalin (enyhén sós) vizekben 0,5–3 g/l, míg a 3 g/liternél magasabb sótartalmú vizek a sós vizek. A klímaváltozás és a fokozódó urbanizáció miatt az édesvizek (tavak, folyóvizek stb.) sótartalmának növekedése (sósodása, szalinizációja) világméretű jelenség, ugyanakkor ennek hatása a vízi élőlényegyüttesekre még jórészt ismeretlen.”
A Korond-patak a Sószoros alatt
Vízmű és hígítás
Az ivóvíz legfontosabb kémiai összetevői a kalcium-, magnézium-, nátrium-, kálium, vas-, illetve hidrogén-karbonát-, klorid- és szulfátionok – hangsúlyozzák az említett szakemberek. „A legtöbb összetevő esetében az ivóvíztörvény szabályozza a maximálisan előfordulható mennyiséget. Így például a kloridtartalom nem haladhatja meg a 0,25 g/l, a nátriumtartalom pedig a 0,2 g/l értékeket. A magasabb oldott sótartalom azért is okoz gondot az ivóvíz-előállításnál, mivel a nátriumionok (Na+) és a kloridionok (Cl–) nagyon stabilak a vízben, nem oxidálódnak, nem csapódnak ki.”
„Folyóvizekből, fúrt kutakból, tavakból stb. származó vízből ivóvizet előállító vízművek (mint például a Kis-Küküllő menti vízművek is) olyan vízkezelési technológiákat alkalmaznak, amelyek nem változtatják meg számottevően a víz kémiai összetételét, tehát a tisztítási folyamatok végén (előszűrés, vas- és mangántalanítás – ha erre szükség van, levegőztetés, utószűrés, klórozás) keletkező csapvízben a nátrium- és kloridionok koncentrációja ugyanannyi marad, mint a nyersvízben. Így ha a belépő nyersvízben magas (határérték feletti) a kérdéses összetevők mennyisége, akkor a kilépő csapvízben is az lesz. Ilyen helyzetekben csak számottevően kevesebb sót tartalmazó más vízforrással való hígítással lehet megoldani a problémát. A parajdi bányaszerencsétlenség utáni helyzetben minden bizonnyal ebből a célból is hígítják a Kis-Küküllő megnövekedett sótartalmú vizét a Bözödi-tóból származó édesvízzel.”
„Léteznek olyan technológiák is – teszik hozzá a kutatók –, amelyek nagyobb sótartalmú vízből is ivóvizet képesek előállítani, ilyen például a fordított vagy reverz ozmózisra (RO) alapuló technológia. Ennek a lényege, hogy a vizet egy félig áteresztő membránon nagyobb nyomás segítségével átpréselik, amely membrán csak a vízmolekulákat engedi át, ugyanakkor visszatartja a sókat, szennyeződéseket. Ezt a jóval drágább technológiát elsősorban tengervizek sótalanítására és ivóvíz előállítására használják.”
A Szováta patak (jobbra) és a zavarosabb Kis-Kükülló összefolyása
165-ször magasabb sótartalom
Második, 2025. június 13-án kiadott sajtóközleményében Máthé István arról számol be, hogy június 12-én Szovátára utazott, majd sótartalom- (elektromos vezetőképesség-) méréseket végzett a Korond-patak, Szováta-patak és a Kis-Küküllő folyó különböző pontjain. Kitér arra is, hogy mérései egyben azt is igazolták, hogy a sótartalom növekedését a Szováta-patak nem befolyásolja, „évek óta nem történt jelentősebb sótartalom-növekedés a Szováta-patak esetében.”
„Egy víz elektomos vezetőképessége szoros összefüggésben áll – magyarázza Máthé István – a benne oldott sókkal: minél magasabb a vizsgált víz sótartalma, annál nagyobb vezetőképességi értékeket mérünk (ennek millisiemens per centiméter a mértékegysége).
Alsósófalva bejáratánál, a hídnál a Korond-patak vizének hőmérséklete 18,5 Celsius-fokos volt, vezetőképessége pedig 0,6 millisiemens/cm (mS/cm). Ez az utóbbi érték 0,5 gramm per liter (g/l) összsótartalomnak felel meg: minden bizonnyal ennek nagy részét a konyhasó (azaz nátrium-klorid) adja, egy kisebb részét pedig más sók ionjai (pl. hidrogénkarbonát-, kalcium-, magnézium-, szulfátionok).”
„A parajdi Sószoros alatt a 16,7 Celsius-fokos Korond-patak vizében 114 mS/cm vezetőképességet mértem – folytatja –, amely érték 82,6 g/l NaCl tartalomnak felel meg (ebből kb. 50,1 g lehet a kloridion-tartalom). Mindez azt jelenti, hogy itt több mint 165-ször magasabb a Korond-patak sótartalma, mint Alsósófalva határában, és több mint kétszer sósabb, mint a Fekete-tenger vize, a kloridion-koncentrációja pedig több mint 200-szor meghaladja a 2002/458-as ivóvíztörvény által megengedett maximális határértéket (0,25 g klorid/l).
Szovátán a vasútállomás közelében a Kis-Küküllő 16,9 Celsius-fokos vizének vezetőképessége 24,8 mS/cm volt, ami 18 g/l sótartalomnak felel meg. Ezen mérési pont alatt pár tíz méterre folyik bele a Kis-Küküllőbe a Szováta-patak, amelynek 17,7 Celsius-fokos vizében a vezetőképesség 1,83 mS/cm volt, a sótartalma pedig 1,4 g/l.
Sóvárad fölött, a Szováta-patak beömlésétől kb. 1,5 kilométerre a Kis-Küküllő 17,4 Celsius-fokos vizének vezetőképessége 21,5 mS/cm volt, sótartalma pedig 15,7 g/l, ami 9,6 g/l kloridion-tartalomnak felel meg. Ez az érték még mindig több mint 38-szorosa az ivóvizeknél megengedett határértéknek. Ezen a folyószakaszon viszonylag gyorsan áramlott a víz, de a parti zónában még így is öt elpusztult hal teteme volt megfigyelhető, élő hal egyetlenegy sem. Az elpusztult halak között volt fenékjáró küllő (Gobio gobio), Petényi-márna (Barbus petenyi), illetve erdélyi vagy tiszai ingola (Eudontomyzon danfordi).”
Erdélyi ingola Sóvárad felett
Drasztikus hatás
Sóvárad környékén „érdekes jelenet szemtanúja voltam – teszi hozzá Máthé István –: egy fiatal legény vezette le a lovát inni a folyóhoz. Jeleztem neki, hogy a víz magas sótartalma miatt nem ajánlatos itt itatnia, de ügyet sem vetett rá. A láthatóan szomjas ló a folyóvíz fölé hajolt, felszívott egy kis vizet a szájába, majd gyorsan kiköpte és határozottan eltávolodott a folyótól. Ezt látva a gazdája azt mondta, hogy tud egy közeli forrást, és ott itatja majd meg a lovát”.
„2024. június 4-én biológusok és kémikus szakemberek közreműködésével kiadott sajtóközleményünkben nemzetközi szakirodalmi adatok alapján összegeztük – emlékeztet a mikrobiológus –, hogy különböző értékek esetén milyen hatásai lehetnek a magasabb sótartalomnak a folyóvizek és környezetük élővilágára, illetve az ivóvíz előállítására. Sajnos a mostani sótartalommérések eredményei alapján megállapítható – hangsúlyozza –, hogy 2025. június 12-én a Korond-pataknál és a Kis-Küküllő felső szakaszán kimért nagyon magas sótartalomértékek több tízszeresen is meghaladják az ivóvizekre vonatkozó egyes paramétereket. Ugyanakkor a sótartalmak többszörösen meghaladják az édesvízi halfajok, rovarok, algák, növények sótűrő képességének felső határait is, és ennek első jól látható jele a tömeges halpusztulás a Kis-Küküllőn. Nem fér kétség ahhoz, hogy a halak mellett az érintett folyószakaszok teljes édesvízi életközösségére drasztikus hatással van a nagyon megnövekedett és egyelőre tartósan fennálló magas sótartalom.”
