Beszélgetünk a magyarfalusi Gyerekek Háza udvarán. Ízlelgetem az itt oktató felsőrákosi, gyergyóremetei, csíkszentmiklósi, szegedi tanítók és csángó beszélgetőtársaim mondatainak sajátos hangzásvilágát, mely oly sokszínű és mégis mind magyar. A legkeletibb moldvai csángó faluban e kis magyar világot jelentő helyszínen a gyermekek egymás között románul beszélnek akkor is, amikor a magyar óráról jönnek ki. Ez nem csak Magyarfalu sajátossága, de itt, a Szeret menti dombok mögötti völgyben mintha mégis másként lenne ennek magyarázata. Az elszigeteltség rányomja bélyegét a megélhetésre, az apák külföldön keresnek munkát. Az édesanyák többnyire egyedül nevelik gyermekeiket és jövőjük érdekében a román nyelvet helyezik előre, akkor is, ha az ő anyanyelvük a magyar.
A magyar házban
A felsőrákosi Kiss Csaba a baróti Baróti Szabó Dávid Szakközépiskolában érettségizett 2007-ben, Brassóban a Transilvania Egyetem gépészmérnöki szakán tanult, ott ismerkedett meg a testnevelés szakos gyergyóremetei Puskás Annamáriával, későbbi feleségével. Hallották, hogy a csángószövetség tanítót keres, 2013 februárjában, tanév közben kerültek Magyarfaluba, ahonnan akkor elment egy tanár. Abban az esztendőben száz gyermek járt magyar órákra abba a kicsi házba, ahol Kiss Csabáék egyik szobában laktak, másikban tanítottak. Kiss Annamária a kezdetekről mesél.
Kiss Annamária: Este hatkor érkeztünk. A kis parasztház, ahova be kellett volna költöznünk, zárva volt – a kulcs a csángószövetségnél Bákóban. Egyméteres hó, mínusz 28 fok, a Matiz tele cuccokkal, jöttünk tanítani. Később kiderült, hogy van egy garázsépület, ahol korábban tanítottak, azt két éve nem fűtötték, és csak egy kályha meg egy emeletes ágy volt benne. El kellett takarítani a havat, én már sírtam, akkor volt az utolsó nagy tél. Reggel a mosakodáshoz havat olvasztottunk, kukorica és tyúkgané olvadt ki belőle, Másnap beköltöztünk a csángószövetség által biztosított kicsi parasztházba, ott tisztaság volt és viszonylag meleg, hisz azelőtt nap ment el a kolléganő, kicsi mézeskalács-házikónak tűnt a garázshoz képest.
Kiss Csaba
Jöttek a szülők, hoztak tojást, vacsorára hívtak, felajánlották, hogy szeretnének násznagyok lenni, hisz kezdetben még nem voltunk összeházasodva. Sok pozitív impulzust és őszinte szeretet kaptunk az emberektől.
Sokat jelent, ki hogy kezdi a moldvai pedagógusi pályafutását. Aki most beköltözik egy új, minden tekintetben korszerű magyar házba, mint amilyen az időközben felépült magyarfalusi magyar ház, teljesen másként értékeli azt, ami van, mint aki egy garázsból indul. Akkor nemcsak mi voltunk így, hanem nagyon sokan, akik Moldvába jöttek tanítani.
A magyar órákat több csoportban tartották, egy idő múlva sikerült átköltöztetniük az oktatást egy régi óvodaépületbe, ahol akkor nem tanítottak. Kezdték keresni az albérletet, találtak is, odaköltöztek, éppen jókor, mert megkezdődött az új magyar ház építése azon a telken, ahol addig laktak, amelyet később tájháznak rendeztek be. Amikor az albérlet eladhatóvá vált, megvásárolták, most már igazi magyarfalusi lakók.
Jelenleg mindketten helyettesítő tanárként tartják a magyar órákat a helyi iskolában előkészítőtől nyolcadikig minden évfolyam számára külön-külön heti négy órában.
Az óvodásokkal Polgár Celina foglalkozik
Óvodától nyolcadik osztályig
A magyar házban délelőtt 10–11 órakor kezdődik az élet, amikor az állami óvodából elhozzák az anyukák a gyermekeket. Délben jönnek az elemisek, később a gimnazisták érkeznek iskolabusszal Gajcsánából, mivel jelenleg a magyarfalusi iskola felújítás alatt áll, ezért a nagyobb osztályok diákjait reggelente a községközpontba szállítják. Naponta százhúsz-százharminc gyermek fordul meg a magyar házban, ebédel és vesz részt magyar órán, ének- és tánctanításon, különböző foglalkozásokon, de focira is jut idő az épület mögötti műfüves pályán.
A legkisebbeket Polgár Celina fogadja, ő az egyetlen helybéli oktató a magyar házban. Közvetlen kapcsolata van az anyukákkal, hisz ők hozzák az ovisokat, tudja, ha valaki hiányzik, annak mi az oka. Az előkészítősöket a csíkszentmiklósi Székely Johanna tanítja, másodikosokkal és ötödikesekkel is foglalkozik, nagyon szereti azt a közvetlenséget, ragaszkodást, amit itt kap. Két éve végzett Marosvásárhelyen a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem közegészségügyi szolgáltatások és politikák szakon pedagógiai modullal együtt, és amikor elbeszélgetett Hegyeli Attilával, a moldvai magyar oktatási program vezetőjével a tanítási lehetőségről, azt mondja, Attila olyan meggyőző volt, hogy egyből Magyarfaluban kötött ki. A közvetlenség, a gyermekek szeretete, a szülők bizalma számára nagy érték, jól érzi magát Magyarfaluban.
Székely Johanna tanítványaival a magyar ház játszóterén
Míg az iskolában Kiss Csabáék a nyelvtanításra összpontosítanak, a magyar házban a szegedi Csillag Edina kreatív tevékenységekkel igyekszik gyarapítani a gyermekek készségeit, logikai gondolkodását. Edina a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végzett, magyar szakos tanár, mentálhigiénés képzéssel is rendelkezik. Az elmúlt tanévben hallott erről a lehetőségről, úgy gondolta, megpróbálja, szerinte ötvenen túl is lehet váltani. Elsőtől nyolcadikig minden korosztállyal foglalkozik a magyar házban. Szerinte nagyon érződik, hogy a gyermekek szinte apa nélkül nőnek fel, mivel a legtöbb családfő külföldön dolgozik, saját részéről pedig hátránynak érzi, hogy nem tud románul, mert a tizenéveseket nem lehet játékkal lekötni, kellenének olyan témájú beszélgetések, amelyek őket érdeklik, de ezt ők magyarul nem értik meg. A komolyabb témákról mindenkinek csak az anyanyelvén lehet beszélni – szögezi le Edina.
Böjtben szenteset és böjtöset énekelnek, varrnak, szőnek, de húsvét után jöhet a tánc, a zene – részletezi Iacob Liliana, mit tanít ő hagyományőrzőként a magyar házban. Szerdánként jönnek a hangszeroktatók, Szilágyi Dániel (kobza), Vrencsán Dávid (hegedű), Katona Eduárd (furulya), aki muzsikál, az megy hozzájuk a tájházban tartott zeneórára.
Iacob Liliana moldvai táncot tanít
Ennél a kis parasztháznál visszakanyarodunk ahhoz a kezdethez, amely tulajdonképpen folytatása volt a 2002-ben indított magyarfalusi magyar oktatásnak. Ezt a régi házat a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége újította fel hagyományos formában és adta át az oktatásnak 2008-ban, azelőtt abban az átalakított garázsban tartották a magyar foglalkozásokat, amelyben Kiss Csaba és Annamária 2013 fagyos februárjában az első magyarfalusi éjszakáját töltötte. Azon a nyáron ennek a háznak az udvarán avatták fel Budó Lina (Budau Elena, 1969–2012) hagyományőrző, néptanító, a magyarfalusi néprajzi értékek gyűjtője szobrát, aki 2007-től a csángószövetség magyar oktatási programjából is hathatósan kivette a részét, táncot és éneket tanított gyermekeknek, fiataloknak és helyi szokásokat bemutató előadásokat szervezett.
A tájház és a szomszédságában 2019 óta működő Gyerekek Háza jelenleg olyan hajléka a magyarfalusi magyar oktatásnak, amely a román tannyelvű állami óvodában és iskolában tanuló gyermekeknek egy kis magyar világot jelent.
