Legutóbb Kanadában gyűltek össze, hogy meghányják-vessék a földkerekség gondjait, de végül is, szokás szerint, egy sereg dologban nem jutottak dűlőre.

Donald Trump otthagyta a G7-találkozót (csapot-papot), mert egyéb fontosabb dolga akadt, és a végén még egy közös nyilatkozatot sem tudtak összehozni, bár a tudósítások szerint csak le- vagy megpecsételni nem tudták. (Biztos nem volt mindenkinél bélyegző.)

Az Egyesült Államok elnökén kívül a másik hat fej „határozott nyelvezetben” megegyezett Oroszország elítélésében, amit azért ellenzett Trump elnök, mert Amerika meg akarja őrizni tárgyalási képességeit az oroszokkal. A kanadai miniszterelnök, Mark Carney azt mondta, hogy tovább akartak lépni a befejezéskor szervezett sajtótájékoztatón, ahonnan aztán lelépett Trump, aki állítólag az iráni helyzet miatt ment el más irán(y)ba. Különben is azt mondta, nem tűzszünetet akar ott, hanem valami jobbat (?), és elutasította a francia elnök, Emmanuel Macron által felvetett béketárgyalások lehetőségét is.

A tanácskozáson az ukrajnai konfliktus lett volna az egyik legfontosabb téma, de azt aztán eltakarta az Izrael és Irán közti háború, a kölcsönös bombázások füstje. Carney azt is mondta, egyetértettek abban is, hogy nyomást kell gyakorolni Oroszországra pénzügyi szankciókkal is, és 1,27 milliárd eurós katonai segítséget ígért Ukrajnának. (Úgy látszik, nekik is van raktáron elég elfekvő lőszerük).

Volodimir Zelenszkij is elutazott a tanácskozásra, ahol ismét akart találkozni Trump elnökkel, pedig egyszer már megjárta, amikor a Fehér Házban beszélgettek, és Trump elnök nem éppen vendégszeretően bánt vele.
Most Zelenszkij az kérte ismét az ott maradottaktól, hogy fokozzák támogatásukat. „Mi fel vagyunk készülve a béketárgyalásokra, egy feltétel nélküli tűzszünetre, ehhez nyomásgyakorlásra lenne szükség”– mondta.

2022 áprilisában, az orosz támadás megkezdése után nem sokkal Isztambulban is elkezdődtek valamiféle béketárgyalások, aztán azt állították, hogy odautazott a borzas Boris Johnson, az akkori brit miniszterelnök, és ő megakadályozta a béke létrejöttét, pedig ott a háborús felek állítólag jelentős engedményeket tettek volna. Ma már senki sem akar egyezkedni. Hogy is lehetne, amikor már ennyi áldozatot hoztak? (Potyára?)

Azóta ott sem tartunk, mint az elején, de lett közben több százezer halott, romba dőlt városok és falvak is szép számban. És hol van már Boris Johnson? No, így vagyunk a politikai vezetőkkel. Jönnek nagy ötletekkel, javaslatokkal, döntenek, elmennek, mi meg maradunk nyakig imitt-amott.

A mostani brit miniszterelnökm Keir Starmer is elég harcos, és azt mondta, hogy a büntetések egyenesen az orosz háborús gépezet szívébe találnak, hogy elfojtsák a barbár, Ukrajna elleni háború folytatásának képességét.

De Donald Trump mindig a Putyinnal fennálló különleges kapcsolatát emlegeti, és nem rejtette véka alá szkepticizmusát az estleges újabb szankciók tekintetében. Ő, az üzletember azt mondta: „A szankciók nem egyszerű dolgok”, és bármely újabb szankciónak „kolosszális” ára lehet. Pedig a szankciókat főleg azok az országok akarják, amelyeket nem nagyon érintenek. (Például az Egyesült Királyság is elég sok olajat termel ki tenger alól.)

Egyesek abban is reménykedtek, hogy hatástalanítják a G7-csúcson Trump kereskedelmi offenzíváját, azt, hogy 10 százalékos vámot vetett ki az importtermékek zömére, és még ezek emelésével is fenyegetőzik.

Trump nagyon udvariasan ironizált a Kanadában faképnél hagyott vezetőkkel, sajnálva, hogy az európaiak „nem javasolnak egy elfogadható egyezséget”. „Vagy találnak egy jó egyezséget, vagy fizetni fognak, bármit, amit mi mondunk nekik.”

Szerinte Macron rendes alak, de „soha nem ért semmit”. Macron viszont visszásnak tartja Trump kritikáit, amelyek őt nem érdeklik. „Csak azért van szükségünk az Egyesült Államokra, hogy mindenkit asztalhoz tudjunk ültetni” – állította.

Ha csak díszebédekre gyűlnének össze, és nem tárgyalnának világpolitikáról, akkor lehet, hogy nem hoznának rossz döntéseket sem.

Fotó: Facebook / The White House