A takarmány tartósításának egyik széles körben elterjedt módszere az erjesztés, ismertebb nevén a silózás. A silózás során a takarmánynövény felületén található baktériumok a növény szénhidrátjaiból (cukrok) különböző szerves savakat (tejsav, ecetsav, propionsav) állítanak elő, amelyek konzerválják a takarmányt.
A silózás folyamán a növény összetétele több tekintetben is megváltozik. A változások közül leglényegesebb, hogy a silózásra kerülő takarmány szénhidrátjainak egy részéből szerves savak keletkeznek. Ezeknek a milyensége és mennyisége jelentősen meghatározza a silózott takarmány értékét, a belőle etethető mennyiséget. A silózás során az a célunk, hogy a keletkezett szerves sav mennyiségének minél nagyobb részét a tejsav tegye ki, és csak kevés egyéb szervessav-féleség termelődjön. Jónak mondható az a siló, amelyben a szervessav-tartalom 70 százalékát a tejsav teszi ki, illetve az ecetsav részaránya nem több 30 százaléknál.
A silóból megetethető mennyiség elsősorban ennek szervessav-tartalmától függ. A bendő falában ugyanis szerves savra érzékeny receptorok találhatók, amelyek érzékelik a bendőben levő szerves savak mennyiségét, és ha azok koncentrációja egy meghatározott szintet elér, ezt jelzik a nyúltagyban elhelyezkedő étvágyközpontnak, amely leállítja a további silófogyasztást.
További változás a takarmány összetételében, hogy csökken az erjesztés során a fehérjetartalom. Ennek oka, hogy az erjesztő baktériumok egy része képes fehérjét is lebontani. A rosszul sikerült silóban a fehérjeveszteség elérheti akár a 20―25 százalékot is.
Csökken a silózás folyamán a zöldtakarmányok karotintartalma is, bár ez a veszteség sokkal kisebb, mint a szénaszárítás alkalmával.
Silózott takarmányokat valamennyi gazdasági állattal etethetünk. Jó minőségű silót már a négy-öt hetes borjaknak adhatunk. Ennek feltétele, hogy a borjak már fogyasszanak abrakot és szénát, azaz a bendő már működjön. Kisebb mennyiségű silót még a zöldtakarmány mellett is célszerű etetni, ez segít a jó bendőműködés fenntartásában. A juhok érzékenyek a siló minőségére, ezért ne etessünk velük rosszul erjedt, gyenge minőségű silót. A jó minőségű siló a lovakkal is etethető, 10―15 kg napi adag javasolt, de vigyázni kell, hogy ne legyen földdel szennyezett. A zsenge, kis nyersrosttartalmú zöldtakarmányból készült silót a sertés is szívesen fogyasztja. 150―300 grammos mennyiségben a tenyész- és hízónyulak takarmányozásában is használható.
