Bár a szakirodalom elmarasztalja a tömör faanyagon való gombatermesztést, ezen viszonylag kis munkaráfordítással hosszú időre biztosíthatjuk a család ellátását magunk szüretelte, friss gombával. A folyamatos ,,gombagyártást" a laskagomba (Pleurotus sp.) termesztésével érhetjük el. Termesztőközegként rönköt vagy tuskót használunk fel. A fatuskók helye adott, célszerűbb a rönkök használata, melyeket tetszőlegesen helyezhetünk el kertünkben, lehetőleg árnyékos, párás, szélvédett helyen (különben az időnkénti öntözésről is gondoskodnunk kell).
Gombacsírával való beoltásra legalkalmasabb fafajok az almatermésűek és a dió, az erdei fák közül a laskagomba kedvelt táptalaja a bükk, tölgy, gyertyán, szil stb. A puhafák (pl. nyár, fűz) könnyebben átszövethetőek ugyan a gombafonalakkal, de hátrányuk, hogy rövidebb ideig teremnek. Kerüljük a fenyőféléket, az akácot, a mézgásodásra hajlamos, csonthéjas gyümölcsfajokat.
Nem közömbös a faanyag állapota sem. A friss döntésű, lédús faanyag belsejében kevés az oxigén, a teljesen kiszáradt faanyag áztatásra szorul (az eredmény azonban így is kétséges), így ezek alkalmatlanok oltásra, akárcsak a taplógombás vagy korhadó példányok. Legmegfelelőbb az egy-két hónappal korábban döntött fa.
A termesztés első szakaszában, a csírával való beoltást követően, a gombamicéliumok átszövik a szerves anyagot. Az oltást ajánlott a leendő termőhelyen lebonyolítani, így az átszövetést követően nem kell majd áttelepítenünk a rönköket.
A gombacsírát fóliazacskóban vagy üvegben szerezhetjük be szakosodott cégektől. A farönköket 30—40 cm-es darabokra aprítjuk. A gombafonalak behatolását könnyítendő, a vágási felületeket lyukak fúrásával is növelhetjük (ezeket a lyukakat is teletömjük csírával).
Ha az átszövetést nem a leendő termőhelyen végezzük, az oltóveremben (1,2—1,5 m mély verem vagy pince, régi istálló stb.) a rönköket rétegesen, szorosan egymás mellé helyezzük. A vágásfelületek alá, közé és fölé, fél centiméternyi vastagságban a kezünkben szétmorzsolt gombacsírát terítünk. Az így kapott rakatot fóliával, szabadban fóliával és 20—25 cm-es földréteggel védjük a kiszáradástól. Az átszövetés szakasza a kellemes illatú, fehér micéliumszövedék megjelenésével tekinthető lezártnak. 15—25 Celsius-fokon három-öt hónapig tart.
Tavaszi oltás esetén augusztus végén, őszi oltás esetén tavasszal szedjük szét a rakatot, majd a rönköket kertben, kerítések, sövények, falak északi oldalán, lehetőleg árnyékos, párás, szélvédett helyen egymástól 10—20 cm-es távolságra helyezzük, mintegy kétharmad részig a talajba süllyesztve. Több sor esetén hagyjunk 40—50 cm-es közlekedőutakat a sorok között. A rönkök közé szórhatunk szalmát, levágott és megszárított fűkaszalékot, hogy az eső ne verje fel a talajszemcséket a gomba lemezei közé.
A gondozás a kiszáradás elkerüléséből, időnkénti öntözgetésből áll. Vidékünkön a késői típusok termesztése célszerű. Ezek csak késő ősszel teremnek, évente két-három terméshullámban. A nyári fajták termesztése azért nem javasolt, mert ezek termési időszakában bőséges zöldségkínálatban válogathatunk.
Egy jól sikerült laskagomba-felület három-öt évig ad termést, a termésmennyiség pedig a rönkök tömegének a 15—25 százaléka lesz a teljes termesztés ideje alatt. A legtöbb gombát a második év őszén szüretelhetjük.
A laskagombát akkor szüretelhetjük, ha a kalap már kiterült, de a perem még enyhén begöngyölt. A kiegyenesedett perem, esetleg tölcséresedő kalap már elöregedett gombára utal.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
