Bár a szakirodalom elmarasztalja a tömör faanyagon való gombatermesztést, ezen viszonylag kis munkaráfordítással hosszú időre biztosíthatjuk a család ellátását magunk szüretelte, friss gombával. A folyamatos ,,gombagyártást" a laskagomba (Pleurotus sp.) termesztésével érhetjük el. Termesztőközegként rönköt vagy tuskót használunk fel. A fatuskók helye adott, célszerűbb a rönkök használata, melyeket tetszőlegesen helyezhetünk el kertünkben, lehetőleg árnyékos, párás, szélvédett helyen (különben az időnkénti öntözésről is gondoskodnunk kell).
Gombacsírával való beoltásra legalkalmasabb fafajok az almatermésűek és a dió, az erdei fák közül a laskagomba kedvelt táptalaja a bükk, tölgy, gyertyán, szil stb. A puhafák (pl. nyár, fűz) könnyebben átszövethetőek ugyan a gombafonalakkal, de hátrányuk, hogy rövidebb ideig teremnek. Kerüljük a fenyőféléket, az akácot, a mézgásodásra hajlamos, csonthéjas gyümölcsfajokat.
Nem közömbös a faanyag állapota sem. A friss döntésű, lédús faanyag belsejében kevés az oxigén, a teljesen kiszáradt faanyag áztatásra szorul (az eredmény azonban így is kétséges), így ezek alkalmatlanok oltásra, akárcsak a taplógombás vagy korhadó példányok. Legmegfelelőbb az egy-két hónappal korábban döntött fa.
A termesztés első szakaszában, a csírával való beoltást követően, a gombamicéliumok átszövik a szerves anyagot. Az oltást ajánlott a leendő termőhelyen lebonyolítani, így az átszövetést követően nem kell majd áttelepítenünk a rönköket.
A gombacsírát fóliazacskóban vagy üvegben szerezhetjük be szakosodott cégektől. A farönköket 30—40 cm-es darabokra aprítjuk. A gombafonalak behatolását könnyítendő, a vágási felületeket lyukak fúrásával is növelhetjük (ezeket a lyukakat is teletömjük csírával).
Ha az átszövetést nem a leendő termőhelyen végezzük, az oltóveremben (1,2—1,5 m mély verem vagy pince, régi istálló stb.) a rönköket rétegesen, szorosan egymás mellé helyezzük. A vágásfelületek alá, közé és fölé, fél centiméternyi vastagságban a kezünkben szétmorzsolt gombacsírát terítünk. Az így kapott rakatot fóliával, szabadban fóliával és 20—25 cm-es földréteggel védjük a kiszáradástól. Az átszövetés szakasza a kellemes illatú, fehér micéliumszövedék megjelenésével tekinthető lezártnak. 15—25 Celsius-fokon három-öt hónapig tart.
Tavaszi oltás esetén augusztus végén, őszi oltás esetén tavasszal szedjük szét a rakatot, majd a rönköket kertben, kerítések, sövények, falak északi oldalán, lehetőleg árnyékos, párás, szélvédett helyen egymástól 10—20 cm-es távolságra helyezzük, mintegy kétharmad részig a talajba süllyesztve. Több sor esetén hagyjunk 40—50 cm-es közlekedőutakat a sorok között. A rönkök közé szórhatunk szalmát, levágott és megszárított fűkaszalékot, hogy az eső ne verje fel a talajszemcséket a gomba lemezei közé.
A gondozás a kiszáradás elkerüléséből, időnkénti öntözgetésből áll. Vidékünkön a késői típusok termesztése célszerű. Ezek csak késő ősszel teremnek, évente két-három terméshullámban. A nyári fajták termesztése azért nem javasolt, mert ezek termési időszakában bőséges zöldségkínálatban válogathatunk.
Egy jól sikerült laskagomba-felület három-öt évig ad termést, a termésmennyiség pedig a rönkök tömegének a 15—25 százaléka lesz a teljes termesztés ideje alatt. A legtöbb gombát a második év őszén szüretelhetjük.
A laskagombát akkor szüretelhetjük, ha a kalap már kiterült, de a perem még enyhén begöngyölt. A kiegyenesedett perem, esetleg tölcséresedő kalap már elöregedett gombára utal.
