Múzeumok éjszakája – ismét egy olyan szombati nap Sepsiszentgyörgyön, amikor helyszínek közt kell szaladgálnia az embernek, ha mindent megnézne, mindenbe beleszagolna, ízlelne picit. Ez a váltogatás viszont nem zavaró, sőt, egész biztosan javára válik az alkalomnak. Miközben a Székely Nemzeti Múzeum, az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) és a Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér közt térről térre tart az érdeklődő, a szerzett élmények egy részét „kiszellőzi”, az esti zsongás közben ismerősökkel mosolyoghat össze, utcaszögleten válthat néhány mondatot, s szinte „új emberként” toppanhat be az új miliőbe.
Az Erdélyi Művészeti Központban
A délutáni órákban a gyermekek vették birtokukba az EMŰK harmadik emeleti termét. A Bálint Katalin művészetterapeuta által vezetett foglalkozáson tucatnyian láthatóan jól szórakoztak, hogy némi útmutatással milyen könnyen hozhatnak létre szemnek tetsző, emléknek eltehető kis színes alkotásokat. Az intézmény földszintje az 5–8. osztályosoké volt, akiknek Miklóssy Mária rendhagyó festészetórát tartott, majd Illyés Rékának és Vetró Bajinak köszönhetően a betérők asztalhoz ülhettek és gélprintet készíthettek vagy képeket színezhettek újra.
Barki Gergely művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa Nem minden Galimberti, ami annak látszik – attribúciós és egyéb problémák a Galimberti-kutatásban című képes előadása közel két órán át kötötte le a hallgatóság figyelmét. Galimberti Sándor, valamint első felesége, Lanov Mária, majd az élete szerelmét jelentő második felesége, Dénes Valéria története a huszadik század legelején indult és az első világháború kitörését követő évben le is zárult, de ez a bő évtizednyi élet ezer apró és nagyobb művészettörténeti csodával volt tele – derült ki Barki Gergely előadásából, amelyben közel két évtizedes kutatásának legjavát mesélte el.
Barki Gergely művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusa előadást tart az EMŰK-ben. A kivetített fényképen Dénes Valéria és Galimberti Sándor látható
Szólt arról, miként találkozott e korukat megelőző, jóformán teljes szimbiózisban élő, igazi értéket teremtő alkotókkal, s miként eredt több kontinensen át nyomukba. Ketten feltételezhetően közel négyszáz festményt készítettek, amelyekből ma – még, mert mindig remélni kell, hogy előkerül egy-egy lappangó – csak negyvenháromról tudunk. Ezek mindegyikének viszont külön, feltárásra váró története van. Velük kapcsolatban sokszor meg kell kérdőjelezni azt, amit tényként tudunk. Egyáltalán nem biztos, hogy ott, abban az évben és attól az alkotótól születtek, mint tudni véljük évtizedek óta. Volt rá példa – minden jel erre utal –, hogy komoly művészettörténészek nem vették alaposan szemügyre egyik-másik képet, tanulmányaikat, megállapításikat az utókor pedig tényként kezelte. Néha elég lett volna nagyítót elővenni, s elolvasni, hogy mit is ír rajtuk, máskor egy kortárs naplóját elolvasni, hogy kiderüljön, egyikük sem járt az adott korban egy adott helyen. Ezen kutatások után megtörtént, hogy a Karmelitából kölcsönkért Galimberti-kép ismeretlen szerző munkájaként tért vissza vagy a Magyar Nemzeti Galéria egyetlen Galimberti-alkotása helyett új Dénes Valéria művet állíthat ki.
Este tíztől a SörMátrixban Wanek Péter Franz sörfőző mester „vakon” kóstoltatta az embereket. Nemhogy a sör márkája, fajtája nem derülhetett ki nyomban, de még üvegét sem láthatták, s közben úgy mesélt, hogy megvezette a közönségét: miközben a korsókba ismét az elsőként felszolgált tartalom került, azt észre sem vették.
Az EMŰK utolsó rendezvénye tényleg az éjszakába nyúlt: a földszinten Ráduly Zsófia (hegedű) és Szőcs Botond (zongora) koncertjét lehetett élvezni.
Anthony Gall építész tárlatvezetést tart a Székely Nemzeti Múzeumban
A MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben
a Grafitegér és a Botladozó Rézmacska a pászkáról álmodik címmel tartottak frottázs technikával kreatív műhelyfoglalkozást kicsiknek és nagyoknak. Aki már ott volt, megtekinthette az április végén nyílt, a sepsiszentgyörgyi Művészeti Líceum első öt generációjának tevékenységéből ízelítő nyújtó Önkéntes újhullám című kiállítást is.
A Magmától indult Kiss Jenő vezetésével a Botlatókövek emléklevonatai címet viselő városséta is. A nyugalmazott könyvtárigazgató arról a zsidó közösségről beszélt, amely valaha velünk együtt élt, hatással voltak közösségünkre, de ma már ez emlékezetünkből kikopott, elfelejtődött. A sétálók ellátogattak a város központjában található botlatókövekhez és felkeresték az egykori zsinagóga és gettó megjelölt helyszíneit.
SörMátrix az EMŰK-ben Wanek Péter Franz sörfőző mester vezetésével. Fotó: Mózes László
A Székely Nemzeti Múzeumban
A kora délutáni órákban a Bartók-teremben az Országépítő Kós Károly Egyesülés tartott közgyűlést, majd – már a közönség számára is elérhetően – Kolumbán Gábor elnök, Bogos Ernő építész, az OKKE alapító tagja Vargha Mihály múzeumigazgató moderálásával tevékenységükről, a fiatalok munkára hívásáról és a Székely Nemzeti Múzeummal közös, ősszel esedékes kiállításukról beszélt.
Anthony Gall Ybl-díjas építész, egyetemi tanár KÓS 140 | Kós Károly műhelye című kiállítás kurátora tárlatvezetést tartott. Szólt a fiatal, pályája elején járó, de mégis jelentős megbízásokat kapó tervezőről, a közéleti szerepet vállaló értelmiségiről, az Erdélyi Szépmíves Céh tevékenységében résztvevő íróról és az élete végéig tanító és szolgáló Kósról.
Salamon Ferenc helytörténész, tanár Mit neked, utókor emlékül átadok. Értékőrző barangolás szülőföldemen című kötetének bemutatójára Tulit Ilona, a T3 Kiadó szerkesztőjének társaságában került sor.
A Géniuszok a hősök mögött. Háromszék az 1848–1849. évi szabadságharcban című állandó kiállítást Tóth-Bartos András kurátori tárlatvezetésével lehetett megtekinteni.
A múzeum kövei címmel a Sztáncsuj Sándor József, Bajusz Mátyás és Boér Ilka régészek által tartott szakmai bemutatón és tárlatvezetésen a múzeum kőeszközeit, illetve a lapidáriumban őrzött faragványokat lehetett megismerni.
Az estet az Impro-Víziók 2.2 zenekar, azaz Gáspár Csaba (hegedű), Kelemen István (hegedű), Vitályos Lehel (bőgő) és Fazakas Albert (cimbalom) koncertje zárta.
