Június annyira gazdag gombában, hogy a városi gombafigyelő is a bőség zavarával küszködik. Ebben a hónapban több olyan apró vagy kis termetű fajba botolhatunk, amely még itt is, az emberek közt is tömegesen terem. Kulináris értékük elhanyagolható vagy egyáltalán nincs, azonban üde, olykor terjedelmes foltjaik megállásra késztetik a mindig kíváncsi természetbarátot.
Sereges tintagomba (Coprinellus disseminatus)
Sugarasan bordás kalapja először gyűszű formájú, majd harang alakú, fiatalon fehéres, okkersárgás, sárgásbarna, később szürkés, szürkéslila, majd feketésbarna árnyalatú lesz. Lemezei ritkán állók, a tönköt érintik. A sereges tintagomba kalapja, a nemzetség többi tagjától eltérően, „idősen” sem folyósodik el (azért használtam az idézőjelet, mert élettartama mindössze pár óra). Barnul, feketedik, míg csak teljesen össze nem szárad, és eltűnik termőhelyéről.
A fonalszerű tönk áttetszően fehéres, alig 1–2 mm vastag, felülete deres. Apró, nagyon törékeny, vékony húsú gombácska. Ha nem jelenne meg többedmagával, nehezen is kerülne szem elé, azonban mindig tömegesen terem, sokszor teljesen beborítva az aljzatot képező faanyagot. Gyorsan reagál a csapadékra, a szárazságot követő, kevésbé kiadós esők után is színre lép.
Kozmopolita faj, egész Európában elterjedt. Sepsiszentgyörgyön is nagyon gyakori, május közepétől október végéig szokása előjönni. Bármelyik utcában van esélyünk ráakadni. Városunkban nincs még egy gombafaj, amely ennyire kedvelné a népes családot. Sokszor több száz, alig köröm nagyságú termőtestet képez egy-egy tuskó körül, élő fa tövén vagy talajon, ha ott kedvére való eltemetett korhadékra talál. Ha nem is éppen szőnyeg, de lábsúrló nagyságú tömött foltjai nem ritkák, még az ember által átalakított környezetben sem.
Kedvencei a lombos fák, a fenyőféléket kerüli. A város területén akác, hárs, vadgesztenye, zöld juhar és fűz alatt találtam meg. Jól megtűri az ember közelségét, olykor a forgalmasabb utcákat szegélyző keskeny zöld sávokon is megjelenik. Nem ehető, szerény mérete, papírvékony húsa miatt kulináris vagy gyógyászati felhasználása fel sem tevődik.
Termőhelyének felületét gyakran behálózza sűrű gyapjas, vöröses színű micéliumfonalakkal, úgynevezett ozóniumot képezve. Az ozóniumnak tápanyag-raktározó szerepe is van. Ezzel is magyarázható, hogy e faj ilyen nagyszámú csoportulásokat képes nagyon rövid idő alatt létrehozni. Az ozóniumot gyakran kéreg vagy föld takarja, ezért nem könnyű mindig észrevenni. Hasonló képződményt fejlesztenek más tintagombafajok is, például a házi tintagomba (Coprinellus domesticus) vagy a szöszös tintagomba (Coprinellus radians). Régebben ezeket a különleges micéliumkötegeket külön fajoknak tekintették, még el is nevezték őket.
Farkas János
