Örvendetes dolog, hogy napjainkban egyre nagyobb figyelmet kap az egészséges életmód mentén a lelki egészség és gondozás is. Sokat olvashatunk a témában, előadások sorozata áll rendelkezésünkre, szakemberekből sincs hiány – mégis néha olyan, mintha mindez csak elméleti szinten gyarapodna. Pedig életünk vizsgáját a látható világban, gyakorlati úton tesszük le.  A sok szép gondolat, tan vagy tudomány, melyeknek követői vagyunk, és valljuk, hogy az az igazi életvezetési módszer vagy lélekemelő irányzat, mindaddig oly kevéssé segíti elő lelkünk nemesedését, míg csak olvasunk/tanulunk/beszélünk róla. A megszerzett tudást sem az minősíti, hogyan értük el: önképző módon vagy intézmény révén, illetve oklevéllel vagy anélkül. Minden tudásunk és (lelki) fejlődésünk akkor válik nyilvánvalóvá, ha mindennapjainkban és az egymással való viszonyunkban/viszonyulásunkban mutatkozik meg. Nem csak bizonyos esetekben vagy bizonyos személyekkel – mint családtag, barát –, hanem minden embertársunkhoz, kivétel nélkül mindenkihez tisztelettel viszonyulunk. Hiszen minden személy és minden esemény azért került az életünkbe, mert éppen abban „mérettetik” meg tudásunk, (lelki) fejlődésünk. Tetteink összességében mutatkoznak meg értékeink, teljes lényünk – nem elméleti tudásunkban. 

Ezért fontos, hogy türelemmel viseltessünk egymás iránt. Engedjük meg mindenkinek, hogy ki-ki a maga ütemében haladjon, fejlődjön. Ne akarjunk mindenáron kicsikarni valamit a másikból – sem változást, sem együttérzést, sem megértést, sem fejlődést –, amíg ő maga még meg nem érett rá. De lehetünk mi magunk azok, akik segítőkészen, nyitottan és támogatóan fordulunk embertársaink felé. A türelemmel és következetességgel tett jó cselekedeteink nemcsak személyes érettségünk bizonyítékai, hanem példaértékű magatartásunk a béke és szeretet forrása is lesz.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó