Az elmúlt héten a zaláni református parókia csendjét és idillikus nyugalmát lelkesedés és hangos jókedv váltotta fel az izgatott készülődés során, és különösen szombaton, az ünnepi alkalom alatt. 9–10 óra körül az egyházközségek sátrai szépen felsorakoztak, az üstökben rotyogott már az ebéd. Az ifjúsági, női és férfi sátor várta látogatóit, sült a palacsinta, ott volt a Sepsiszentgyörgyi Református Kollégium és a Diakónia képviselete is, elsősegélynyújtást, gyermekfoglalkozást biztosítva a jelenlevőknek, az imateremben pedig a vallástanárok lelkes csoportja hangolódott a gyermekek fogadására. A kézművesbazáron a kőröspataki, uzoni és illyefalvi gyülekezetek tagjai büszkén pakolták ki sok szép, kézzel készített portékájukat. A templomban Steigerwald Tibor és Kisgyörgy Benjámin közös képkiállítása, a Keresztjeink című kiállítás várta a be­térőket.

A legnagyobb izgalmat és feszült várakozást mégis az udvar központi részén felállított főszínpad körül lehetett érzékelni. Mindenki az ünnepi istentisztelettel egybekötött közös úrvacsorát és az azt követő koncertet várta. A Messzehangzó együttes pedig hangolt, és lelket simogató dalokkal fogadta az érkezőket.

Pontban 11 órakor a házigazda lelkipásztor, Szász István Gergely köszöntővel nyitotta meg az alkalmat, majd az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, ft. dr. Kolumbán Vilmos József vette át a szót, hogy a 25. Zsoltár 14–16. verse alapján tolmácsolja Isten üzenetét az egybegyűlteknek: „Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket. Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat. Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.” 

A püspök úr prédikációjában kihangsúlyozta, hogy milyen nagy áldás a közösség, az együvé tartozás. Elmondta, ma már szinte ingyen lehet kommunikálni a világ túlsó oldalán élőkkel, mégis egyre több az elmagányosodott ember, aki saját magára marad a kérdéseivel, gondjaival, de akár örömeivel-bánatával együtt. A világnak egy olyan részén élünk, ahol a közösségnek még van ereje, ahol még a sajtó is ír arról, hogy valami szépet tudtunk alkotni közösen, ami Isten dicsőségét és az ember javát szolgálja. De ahhoz, hogy ez így maradjon, megmaradjon a közösség ereje, az egymásra való odafigyelésnek a gondolata, a szükségessége és követelménye, ahhoz nekünk is tennünk kell. Hogy meddig marad ez így, az tőlünk függ. Sokféle közösség van, de nekünk van egy másfajta közösségünk, a vasárnapi istentisztelet közössége, ahol az Urat dicsérjük, kérjük, hogy segítsen meg a mindennapjainkban. Az a közösség, ahol az ember a legbensőségesebb kapcsolatba kerül Istennel. Ez a közösség erőt ad ahhoz, hogy a mindennapok terhét el tudjuk hordozni.

Az ünnepi istentisztelet keretében sor került az úrvacsora sákramentumának kiszolgáltatására is, melyen az egyházmegye esperese, nt. Dénes Előd mondott ágendásbeszédet, majd köszöntötte az egybegyűlteket, kifejezve háláját e felemelő alkalomért. Dr. Balogh Attila Márton csíkszeredai konzul és Gáj Nándor, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke is köszöntőt mondott, majd Mészáros János Elek lépett színpadra. A Csillag születik tehetségkutató műsor 2012. évi győztese nem csak tehetségét mutatta meg megható koncertjén, hanem számtalan történettel tett bizonyságot Istenbe vetett hitéről is. 

A lélektáplálás után a test táplálása következett. A friss levegő, üde időjárás, a közösségből áradó jó hangulat meghozta mindenki étvágyát. Együtt lenni, együtt imádkozni, majd együtt elfogyasztani az Istentől kapott napi eledelt: a közösségépítés és közösségerősítés legjobb módja! 

Mindezek után már csak annyit mondhattunk: köszönjük! Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj (Lk 6,45), és a mi szívünk a szombati nap után hálával volt csordultig tele. Elsősorban Istennek adtunk hálát a lehetőségért, a szép időért, a sok megjelent testvérért. De hálával tartozunk mindenkinek, aki valamilyen formában hozzájárult az alkalom megszervezéséhez. Köszönünk minden anyagi segítséget, minden jó szívvel elvégzett fizikai munkát, és a lelki téren nyújtott segítséget is, legyen az egy ima, amit az alkalomért mondtak, vagy bátorító szó, esetleg jó tanács. Tudjuk, hogy mindezek hozzájárultak, hogy ez az ünnepi alkalom megvalósuljon. Bízunk benne, hogy jövő évben is találkozhatunk ilyen formában!

Marosi Tünde