Sokak esetében ez csupán a legszükségesebbeket jelenti: élelmiszert, gyógyszereket, a számlák kifizetését, a gyermekekre fordítandó legszükségesebb kiadásokat. Mások hiteleket törlesztenek, havonta fizetniük kell, és sokan örülnének, ha bár pár napra elmehetnének nyaralni.

Ám miközben az ország legfelsőbb védelmi tanácsában (CSAT) arról határoznak, hogy az adóelkerülés (e fogalom helyett lehetne adócsalást, talán sikkasztást is említeni) a Romániát fenyegető kiemelt kockázati tényezők közé tartozik, a pénzügyminisztérium és az adóhatóság dolgozói, mindazok tehát, akiknek elsődleges feladata az adócsalást visszaszorítani, máris tiltakoznak, sztrájkot helyeznek kilátásba amiatt, hogy a kormány csökkentette bérüket. Hasonló megmozdulás látható más ágazatokban is, például az igazságügyi dolgozók esetében.

Mi lesz ebből? – kérdezheti joggal a jövedelme és életszínvonala miatt aggódó polgár. Mert miközben egyre egyértelműbb, nem véletlenül mondta mind a kormányfő, mind az államelnök, hogy nehéz időszak következik, a közszférában nagyfokú ellenkezés érzékelhető. Talán azt még elfogadnák, hogy legyen hatékonyabb, észszerűbben szervezett az állam, de megszorítások és főleg áldozatvállalás nélkül. Akár még igazuk is lehet azoknak a közalkalmazottaknak, akik most úgy érzik, méltánytalanul csökkentenék jövedelmüket, hiszen nem ők tehetnek arról, hogy mindeddig különféle szempontok szerint emelték bérüket, arról pedig végképp nem, hogy azokat hitelből finanszírozta az állam. Talán még a megszorításokat is könnyebben elfogadnák, ha tisztán és világosan látnák, hogy a juttatások nem csupán az egyszerű, munkájukat szorgalmasan végző közalkalmazottak esetében csökkennek, a teherviselés egyformán érint mindenkit, a politikai elitet is. A döntéshozóknak most ezt kellene egyértelműen és félreérthetetlenül jelezniük: rendet tesznek az igazi kiváltságosok háza táján is, mi több, ezzel kezdik. Megszüntetik a közpénz pazarlását, a felháborító nagyságrendű pótlékokat a bukaresti intézményekben, állami vállalatoknál, sőt, hozzányúlnak az érinthetetlennek tartott speciális nyugdíjakhoz is. Hiszen csak egy ilyen intézkedéssor hozhatja el az igazságosabb, munkára és nem kiváltságokra épülő társadalmat, amelyben képességeik és tudásuk szerint érvényesülnek a polgárok.

Ellenben ha mindazok, akiktől áldozatvállalást remélnek, azt látják, hogy e reformfolyamat elszenvedői közt újra fellelhetők az egyenlők és az egyenlőbbek – a tegnapi sajtóhírek máris borzolják a kedélyeket: három nyugdíjba vonuló alkotmánybíró megszorítások idején fejenként 180 ezer lejes juttatással búcsúzik az ország egyik legfontosabb intézményétől –, akkor megértésükre, támogatásukra nehezen lehet majd számítani.

Az alkotmánybíróság tagjai Nicuşor Dan parlamenti beiktatásán. Fotó: Facebook / Curtea Constituțională a României