Ha szimbólum, akkor az elnyomás, a városképrombolás, a valódi értékek eltüntetésének és a helyükre való agresszív építkezés jelképe az egykori Bodok Szálloda – állítja Sepsiszentgyörgy polgármestere, aki szerint egy sebet gyógyít be az önkormányzat az épület lebontásával.
A Bodok Szálloda lebontása már megkezdődött, és őszre valószínűleg már csak a hűlt helye marad meg a hetvenes években a főtér régi házsora helyébe épített tízemeletes tömbházszerűségnek. Azok számára, akik csak nosztalgiával gondolnak rá, Antal Árpád polgármester nagy vonalakban felelevenítette az épület 1990 utáni történetét: a kilencvenes években privatizálták (ez valahogy úgy zajlott Romániában, hogy a háromszéki közösségek által felépített javak jelentős része, a gyárakat is beleértve – nemcsak Sepsiszentgyörgyön, hanem Sugásfürdőn, Málnásfürdőn és másutt is –, megyén kívüli személyekhez került), az új tulajdonosok pedig nem ruháztak be és nem működtették rendeltetésszerűen a javaikat, hanem lelakták és bezárták az ingatlanokat. Ez történt a Bodok Szállodával is, ahol ugyan a kétezres években elindult egy felújítás, de a gazdasági válság miatt – amely 2010–11-ben valóságos sokkot jelentett a gazdaságnak – abbamaradt. (Ennek kapcsán a polgármester megjegyezte, hogy mivel most is hasonló helyzetben van az ország, tanulnunk kellene az akkori hibákból, hogy ne kövessük el még egyszer őket.) Az elhanyagolt, romló épület nyilván szúrta a szemét a városvezetésnek, de sikerült Elena Udrea akkori miniszterrel megállapodni abban, hogy ilyen esetekben speciális adókat vessenek ki – így adósodott el annyira a cégtulajdonos az önkormányzatnak, hogy végül kénytelen volt eladni neki a szállodát, mert piaci alapon nem tudta értékesíteni.
A város számára részben üzlet, részben történelmi jóvátétel volt a Bodok Szálloda megvásárlása, és első körben európai uniós pályázatra vártak a felújításával. Ilyen azonban nem jelent meg, de bizonyos értelemben már azt is hiba volt belengetni, hogy az önkormányzat szállodát akar működtetni: emiatt több vállalkozó visszalépett, hiszen nehéz lett volna egy nem piaci alapon működő vendégfogadóval versenyezni – magyarázta Antal Árpád, aki belátja, hogy egy szálloda működtetése nem önkormányzati feladat, torzította volna a piacot is. Ezek után próbáltak vállalkozót keresni erre a feladatra, de ezzel is kudarcot vallottak, nem maradt más hátra, mint hogy lebontsák és valami mást építsenek a helyére.
Hosszú út vezetett idáig, már csak a bontás előkészítése is hosszabb folyamat volt, mint amennyi időbe maga a munkálat telik, de a Bodok Szálloda urbanisztikailag inkább elvett a városképből, mintsem hozzátett – összegezett Antal Árpád. Hangsúlyozta, hogy amit érdemes a régi épületek közül megmenteni, azokat meg is mentik (példaképpen a dohánygyárat és a tükörpalotát említette, de van még a listán több is), ám van, amit jobb eltüntetni; ilyen a Bodok Szálloda is. Helyére ideiglenes jelleggel egy parkolót alakítanak ki, idővel pedig oda építik fel az új kulturális központot, amely a polgármester reményei szerint „történelmi jelentőségű” épület lesz.
