Szerda délben szikrázó napsütésben többen is szurkoltak a tábor hátsó udvarán felállított felfújható játéktérben az élő csocsóban megmérkőző csapatoknak. Bár első ránézésre úgy tűnt, nem lesz könnyű a labdát hálóba bejuttatni, a csapattagok kitartóan küzdöttek, bő fél óra alatt számos gól, illetve győztes is született. A játékot vezető Székely Róbert, a szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi szervezetének munkatársa lapunknak elmondta, idén immár 23. alkalommal szervezték meg a mozgássérültek táborát, mely iránt évről évre töretlen az érdeklődés, a célcsoportba tartozók közül sokak életében kiemelkedő, nagyon várt esemény ez a nyári találkozó. Idén mintegy negyven mozgássérültet látnak vendégül, a helyiek mellett Kolozsvárról, Csíkszeredából, Nagyváradról és Marosvásárhelyről, az őket segítő kísérők, a napi teendőket végző önkéntesek tábora kétszer ekkora. Idén Magyarországról, Kandából, New Yorkból, Floridából is érkeztek segítők, akik egy héten át bekapcsolódnak a tevékenységekbe, de a brit és az ír máltai lovagrend részéről is csatlakoztak önkéntesek.

A hagyományokhoz híven ezúttal is szentmisével nyitott a mozgássérültek tábora, melyet ebben az évben Keresztes Olivér sepsibükszádi plébános celebrált. A gondtalan időtöltésről a népszerű programok révén gondoskodtak a szervezők, volt sportnap, kézműves-foglalkozások, esténként karaoke, és a buli sem maradt el.

Székely Róbert úgy vélte, az idei találkozó különlegessége, hogy egész héten át a táborban önkénteskedik Roy Chowdhury Sándor gróf, így az idei közös kirándulás célpontjául a zabolai Mikes-kastélyt választották, ahol a birtokkal és a Mikes család történetével ismerkedhetnek a táborlakók.  Lapunk érdeklődésére Roy Chowdhury Sándor elmondta, 16 évesen, diákként csatlakozott a máltai munkához, részt vett egy kétéves képzésen, majd egy lourdes-i zarándoklaton is, melynek akkor nyolcezer résztvevője volt. „Olyan változást hozott az életembe, hogy azóta más szemszögből látom a mindennapjaimat” – fogalmazott az esemény kapcsán. A mikóújfalusi táborba gyermekeit is magával vitte, és próbál nekik mindent megtanítani, ami számára fontos, amit kis koruktól időskorukig végezhetnek – mesélte. „Ez azt jelenti, hogy elsősorban nekem kell megtanulni mindezt, csak akkor tudom átadni nekik” – szögezte le. Úgy vélte, sokat számít a táborban gyűjtött tapasztalat, mert amennyiben a gyermekeknek megtetszik ez a fajta munka, az egy életen át végezhető, értékes tevékenység. Megjegyezte, hasonlóan fontos számára a munkához való hozzáállás, a tábor révén pedig azt is megtapasztalhatják gyermekei, hogy annak érdekében, hogy 100–120 ember egy héten át együtt tudjon lenni, ahhoz főzni, takarítani kell, illetve sok más teendőt elvégezni. „A munka fontos, lényeges, hogy ezt megtanulják” – nyomatékosította.

Ami a folytatást illeti, a szervezők szándéka, hogy jövőre fiatalítsanak. Székely Róbert szerint a célcsoportba tartozók közül sokan évek óta visszajárnak a táborba, „velünk együtt öregedtek” – fogalmazott, az ő kezüket sem engedik el, továbbra is várják a nyári találkozóra, de ugyanakkor azt tapasztalják, hogy a fiatalabbak körében is igény van arra, hogy sorstársakkal együtt töltsenek el néhány napot. A mozgássérültek tábora a résztvevők számára továbbra is ingyenes, a szervezők pályázatokból, támogatásokból teremtik elő a szükséges anyagiakat, bár Székely Róbert elismerte, egyre nehezebb dolguk van, idén például a célcsoport számára nem volt pályázati kiírás. „Azt gondolom, ez az a tábor, amelyet ha az otthonról hozottakból kellene összeadnunk, akkor is megszerveznénk” – fűzte hozzá bizakodóan.