A befektetések már így is lelassulnak, esetenként leállnak, és az egész gazdaság befékez, csak az infláció fog növekedni a következő időszakban. Mindez évek óta előre látható volt, a pénzügyi szakemberek szája elkopott a felelőtlen gazdálkodás következményeire vonatkozó figyelmeztetésektől, ám a politikusok nem hallgattak rájuk, még néhány hete is az áfa szinten tartását ígérték. Csakhogy ezt sem tartották be: a kormány az áfa és más adók emelésével próbálja kiegyensúlyozni a szétcsúszott államháztartást. A miniszterelnök szerint nem volt más eszköz, amihez ilyen hirtelen nyúlni lehetett, de ez csak az első csomag, lesznek továbbiak is, amelyek elhozzák a valódi reformot, és végre az emberek szolgálatába állítják az államot és annak intézményeit. Bő 35 éve várjuk ezt, de félő, hogy most is hiába: nem túlságosan biztató, hogy Bolojan szerint nem most van a felelősségre vonás ideje. 

Hát mikor? Sohanapján! Ebben az országban még egyetlen politikust sem számoltattak el (sem büntetőjogilag, de még erkölcsileg sem) a rossz döntésekért. (A korrupciós perek más kategória, ugyanazok a szereplők, teljesen más a színdarab.) Pedig a gazdaság módszeres aláásása lehetne akár a hazaárulás egyik változata is. És a mai kényszerhelyzetről nem Bolojan tehet, hanem az elődei: Marcel Ciolacu és Nicolae Ciucă, valamint Florin Cîțu és Marcel Boloș – volt kormányfők és pénzügyminisztereik. No meg Klaus Iohannis volt államfő, aki nem csupán elnézte a tékozlást, hanem egy jó vastag szeletet maga is kivett belőle. Ezt a dőzsölést fizettetik most, de sajnos nem a haszonélvezőkkel, hanem főleg azokkal, akik tisztességesen dolgoztak és adóztak eddig is; őket sújtja leginkább az első Bolojan-csomag. Igaz, hogy Európa legtöbb országában magasabb az áfa az itteni 19 százaléknál, és az augusztustól érvényes 21 százaléknál is van rosszabb (Magyarországon 27 százalék!), de egyszerre érkezik a villanyárak szabadon eresztésével és az üzemanyagok újabb drágulásával is, ami minden termék, minden szolgáltatás árában hamarosan ott lesz. Ez elég ahhoz, hogy megnehezítse a mindennapokat, de van, ami meg is keseríti: hogy a kiváltságok rendszere változatlan. 

A megszorítások hírével egyszerre derült fény arra, hogy a távozó alkotmánybírák 36 ezer eurós nyugdíjazási prémiumot kapnak, hogy titkos tanácsadói testületek tagjai havi háromszori ülésezéssel miniszteri szinten is busás plusz jövedelemhez jutnak, hogy sok közalkalmazottnak napi 30–40, sőt, 49 órányi (!) munkát fizetnek ki, és ami Székelyföldön a legfelháborítóbb, hogy a parajdi helyzetért felelős személy (a Salrom politikai alapon kinevezett vezérigazgatója) nemhogy lemondana, hanem még béremelést is kapott (32 ezerről 38 ezer lejre, amihez az arányosan növekvő pótjuttatások is hozzáadódnak), nem máskor: a katasztrófa utáni napokban! És ez csak néhány példa arra, hogy hol folyik el a pénzünk. Na, itt kell kezdeni az ország megmentését. 

Három nagy hazafi, akik csődbe vitték az országot: Nicolae Ciucă, Klaus Iohannis, Marcel Ciolacu dőzsölését mi fizetjük meg. Fotó: Facebook / Klaus Iohannis