Az új kormányról azt hittük, hogy képes lesz mozdítani egyet az ország szekerének rúdján, és jó irányba fordítja, a válaszadók 53,4 százaléka úgy gondolja, hogy nem teszi meg ezt, és csak 36,6 százalék véli, hogy igenis képes lesz rá. De ezt még azelőtt mondták az emberek, hogy beütött volna a mennykő, és Bolojan dörgő hangon be nem jelentette, hogy az áfát 11, illetve 21 százalékra emelik, ami jókora drágulásokat eredményez. (Most vajon jó vagy rossz irányba megyünk, vagy csak sokan tönkre?) Az élelmiszer és gyógyszerek áfáját biztosan csak azért nem emelik (egyelőre?) 21 százalékra, mert akkor sokan nem vennének kaját, hanem inkább füvet ennének, de mivel szárazság van, a fű sem nő rendesen. 

Megrázó volt az áram árának emelkedése is, de ez a mostani bejelentés még ütött egyet rajtunk. Aztán a 3000 lejen felüli nyugdíjakra 10 százalékos egészségbiztosítási hozzájárulást kell fizetni. (Ettől biztosan nő az egészségügyi szolgáltatások minősége.) Szerencsére 2026-ban befagyasztják a nyugdíjakat (és a közszféra béreit), így kevesen lesznek, akiknek most nő 3000 lej fölé a nyugdíjuk. Emelik az alkohol és cigaretta jövedéki adóját is, de ezzel csak egészségünket akarják óvni. A kötelező gépjármű-biztosítás ára is nő, lassan érdemesebb cascót kötni, amely esetében a saját autóban keletkezett kárt is kifizeti a biztosító. Így ha az ember nekimegy a falnak, legalább szép summát inkasszál, és a beruházás megtérül. Emelkedik az üzemanyagok jövedéki adója is, de ha kevesebbet utazunk, kisebb az esély arra, hogy balesetet szenvedjünk.

Ezek a drágítások azért szükségesek, hogy csökkentsük a deficitet, ugyanis tarthattunk attól, hogy a hitelminősítők befektetésre nem ajánlott (azaz bóvli) kategóriába sorolják Romániát. Ezek szerint továbbra is nagy hiteleket szeretnénk felvenni. Pedig a most megemelt és az ezután bevasalt plusz áfából, a beígért adóemelésekből lehet törleszteni a fizetéseket, nyugdíjakat, amit azok, akik azt megkapják, ismét visszaadnak az államnak, és a pénz megy majd körbe, körbe, a polgár zsebéből az államéba, és onnan a polgáréba.

Egy sereg pótlék-, pótfizetés- és prémiumelvonást is tervez a kormány, így nem csoda, hogy a szakszervezetek szakszerűen tervezik a sztrájkokat. Máris spontán tiltakozások vannak számos intézménynél.Az a jó, hogy nekünk olyan nagyszerű, nagy gyakorlattal rendelkező szakszervezeti vezetőink vannak (vagy hatan is), akik 30–35 éve vezetik sikerrel szakszervezeteiket (amelynek tagjai nem a magánszférában dolgoznak) potom 300–400 ezer lejes évi fizetésért. (Az államnál van sikerük, de nem vitézkednek a magáncégeknél, ahol az emberek úgy meg vannak elégedve, hogy nemhogy nem sztrájkolnak, de egy piszt se hallani sehol.)

Az előbb említett szakszervezeti vezetők elmehetnének sztrájkoktatást tanítani már az óvodákba is, mint mindent, ezt is legjobb már kis korban kezdeni, és bizony sok gyerek nem szeret járni az óvodába. Esetleg taníthatnának sztrájkot az iskolákban is, ahol most akarják szigorítani az ösztöndíjak odaítélési kritériumait is. Aztán ha a gyerekek sztrájkolnak, a pedagógusoknak majd nem is kell, mert nem lesz, akit tanítani, így nem kell megemelni a heti kötelező óraszámot sem 18 fölé.

Azok is sztrájkolhatnának, akik betegek. Egyszerűen nem mennek orvoshoz, akiknek nem kell így túlórázniuk, és nem kell ezért kifizetni nekik a plusz pénzt. A nyugdíjasok meg úgy tudnának tiltakozni nyugdíjuk mértéke miatt, hogy azt egyszerűen nem veszik fel. Ennyi spórolás következtében az államkasszában sok pénz marad, s tán lecsökkenne valahogy az az átkozott deficit.

Szakszervezetekkel egyeztet a miniszterelnök. Fotó: gov.ro