A téma arra kötelezne, hogy tegyünk egy rövid visszapillantót azokra a tanulmányokra, melyek úgymond szerencse folytán eddig nyomdafestéket láttak, ám a téma vaskos irodalma és a helyszűke csak egy összefoglalóra alkalmas, annak az apropóján, hogy éppen a napokban látott napvilágot egy újabb kiadvány, amely a hozzánk közelebb fekvő árkosi Gelei család történetére, családtagjainak rövid életrajzára vonatkozik (magánkiadás, szerkesztette és írta Gelei (Balogh) Botond, Pauker Nyomda, Budapest, 2025).

Egy hosszú családkutatás eredményeit foglalja össze a mellékletekkel (képekkel, képeslapokkal stb.) együtt 160 oldalt kitevő tanulmány. Szerkesztője nem végzett szakmabéli genealógus, de munkája során megelégedett minden apró adattal, ami közel vitte az árkosi felmenők jobb megismeréséhez. Szülőfaluja nevének eredetével kezdi tanulmányát, melyet már 1646-ban megtett az egyik felmenő, Árkosi Gelei Benedek (1615–1661), aki egyfajta megszállottként sorban ellátogatott a korabeli Magyarország Gelle, Gelje, Geje nevű településeire, felmenőit keresve, részben eredménytelenül.

Az árkosi Geleieknek ugyan szabvány nemesi levelük-címerük nem volt, hacsak nem annak nevezzük a már említett Árkosi Gelei Benedek által Padovában 1630-ban használt címerfélét, melynek központjában írótollat tartó emberi kéz, fölötte két csillag és a BNEDICTVS G. ARCOSINVS TRANSILVANVS HVNGARVS betűzhető ki. Árkosi Gelei Benedek a filozófia és az orvostudományok magisztere, neves szónok volt. Hidvégen a Mikó Ferenc által létesített unitárius iskolában 1635-ben rektor (…), 1645-ben részt vett a linzi béketárgyalásokon, Bethlen István bizalmas embere volt, a Rákócziak fejedelmi orvosa (…). Rokona Gelei István kormányszéki ülnök volt 1769-ben, valószínű, a Geleiek abrudbányai ágának megalapítója – írja a szerző. Sorakoznak az alig ismert Geleiek: G. József abrudbányai városi tanácsnok, aki személyesen ismerte Avram Iancu móc vezért, Árkosi Gelei Gyula magyar királyi bányamérnök, sóbányabirtokos, a marosújvári bányakapitányság tagja. Következik az 1848–49-béli szabadságharcban katonaként részt vevő abrudbányai és árkosi Geleiek serege, majd Árkos településen a ma élők emlékezetében elődeiktől fennmaradt „Gelei tanár”, ő volt dr. Árkosi Gelei József (1885–1952), a Szegedre hívott egyetemi tanár, zoológus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, akinek kutatási területe a protozoakutatás, a citológia és a gerinctelenek mikrotechnikája volt. Később a korabeli Erdélyi Unitárius Egyház főgondnoka volt, nevét felvette az árkosi gimnaziális iskola.

Gelei József fia az árkosi születésű dr. Gelei Gábor (1915–1952), a fiatalon elhunyt, szintén szegedi biológus egyetemi tanár volt. Az ősi Gelei családi ház még áll Árkoson, apa és fia a budapesti Farkasréti temetőben nyugszik.

A Gelei Botond szerkesztette kiadvány zömében a kimondott Gelei-főágat tartalmazza, melyet a budapesti Gelei Judit, Gelei József professzor unokája és dr. Gelei Gábor biológus leánya engedett át a kiadványt író-szerkesztő Gelei Botondnak.

E sorok írója kimondottan néhai apai nagynénje, Kisgyörgy Erzsébet férje, néhai vitéz Gelei Márton révén kötődik a családhoz, aki orosz földön hunyt el a második világégés idején. Egy családtörténet úgy válik „élővé”, ha összeállítója a jelenig, a mai napig levezethetővé teszi. Árkoson és a vidéken még élnek Geleiek. Három, a család nevét őrző és továbbvivő családot lehet fellelni: vitéz Gelei Sándor ága, akinek unokája a Sepsiszentgyörgyön lakó Gelei Sándor Zsolt és fia, Gelei Márk Krisztián. Ehhez a családhoz áll közelebb vitéz Gelei János ága, amelyet fiúgyermekként Gelei (Balogh) Botond unokája – a családtörténet szerzője – képvisel. Bár idetartozik, de valószínű, az egyházi anyakönyvek megkezdése előtt (1756) külön ágra szakadhatott a szovjet földön veszett, mártírsorsú vitéz Gelei Márton (1888–1945?) ága, amelyet az árkosi Gelei Attila (1957) és fia, Gelei Botond (1989) képvisel.