– Több mint hét évig voltál a Sepsi OSK alkalmazásában vezetőedzőként vagy az akadémia szakmai igazgatójaként. Senki nem keresett a szerződéshosszabbítás miatt?
– Vártam, hogy álljanak szóba velem, Veress Lóránt utánpótlás-szak­ágvezetővel és Hadnagy Attila ügyvezető igazgatóval beszéltem, utóbbi elmondta, az a döntés született, hogy nem hosszabbítanak velem szerződést, illetve kiemelte, ezt nem helyesli, viszont tehetetlen. Ezzel kapcsolatban Diószegi László és Kertész Dávid sem mondott nekem semmit, sőt, amióta márciusban az élvonalbeli csapattól eltávolítottak, alig kommunikáltak. A végkifejleten nem lepődtem meg, szerintem mindez már régóta érlelődött. Próbáltam az illetékesekkel korábban egyeztetni, nem hallgattak rám, úgy gondolom, olyan közegben, ahol a szavam nem számít, nem is érdemes maradnom. Azt érzem, a vezetőség a hátsó bejáraton akart kitoloncolni, azonban az első ajtón távoztam.

– Március közepén, a Gloria Buzău ellen elvesztett mérkőzést követően a tévéből értesültél, hogy Diószegi László klubelnök már nem számol veled vezetőedzőként, viszont az akadémia igazgatója maradsz. Hogyan érintett ez a megnyilvánulás annak fényében, hogy rád mindig számíthatott a klub?
– Nem esett jól, korrektebbnek tartottam volna, ha szemtől szemben megbeszéljük, hiszen felnőtt emberek vagyunk. A jó és a rossz döntéseket is elfogadom, azonban erre nem került sort. A Gloria Buzău elleni mérkőzés utáni megbeszélésen csak Kertész Dávid és Hadnagy Attila jelent meg. Szeptemberben is teljesen váratlanul kerültem a SuperLigában szereplő együttes élére, reggel mentem munkába, aztán közölték velem, hogy tarthatom az edzést a felnőtt alakulatnak. Úgy érzem, az elmúlt három év nem úgy sikerült, ahogy szerettük és elvártuk volna, sok időbe telt változást elérni az akadémián, azonban remélem, amit elindítottunk, azt folytatják a jövőben is. Szerintem az elmúlt időszakban negatív irányba változott a viszony a vezetőség és köztem, ám ennek az oka számomra ismeretlen.

– Az előző idényben a játékoskeret „elfogyasztott” négy vezetőedzőt. Bernd Storck után átvetted a csapat irányítását, aztán téged Dorinel Munteanu váltott, végül pedig László Csaba érkezett. Ez még úgy is ritka, hogy a román labdarúgásban a klubvezetők nem a türelmükről híresek.
– Szerintem a gyakori edzőváltás közrejátszott abban, hogy kiesett az együttes. A négy edzőn kívül tavaly nyár óta 17 játékost igazoltak, ami nagyon sok, szinte egy teljes keret. Nehéz így építkezni, ez inkább már foltozás, ugyanakkor az elvárások is nagyobbak voltak, mint a realitás. Az érkezőknek nem sikerült a legtöbbet kihozniuk magukból, emiatt többen nem váltak be. Néhány évvel ezelőtt, amikor sorra jöttek a kupagyőzelmek, csak néhány labdarúgót cseréltek ki, ezáltal megvolt az összhang, ugyanakkor Cristiano Bergodi viszonylag hosszú mandátuma során alapozhatott mindarra, amit Leo Grozavu elindított, összerakott.

– Az akadémián az elmúlt öt évben jellemző volt az, hogy minden korosztályban szép számban érkeztek a játékosok más városokból. A kiesést követően Diószegi László azt nyilatkozta, hogy ez változik, és a jövőben a helyi gyerekekre fektetik a hangsúlyt. Elindultatok ebbe az irányba, vagy maradt minden a régiben?
– A nagyobb korosztályoknál rendkívül nehéz a teljes keretet kicserélni helyi gyerekekre, emiatt U19-ben és U17-ben folytattuk tovább úgy, ahogy volt korábban. Azt gondolom, az elmúlt két évben a kisebb korcsoportokban ezt a tendenciát sikerült visszaszorítanunk, U14-ben és attól lefelé már jóval kevesebb a máshonnan érkezett játékos, sőt, akad olyan együttes is, ahol a helyi gyerekek vannak többségben.

– Hogyan tovább? Hol folytatod a pályafutásodat?
– Várom az új kihívásokat, egy­előre nincs tervem. Bízom benne, hogy minél előbb érkezik ajánlat, és újra munkába állhatok, de nem örülök neki, hogy már nem itthon dolgozom. A felnőtt csapat irányítása jobban vonz, viszont bármit hozhat a jövő, az utánpótlás-nevelésnek vagy az akadémiának sem fordítanék hátat.