Péntek délutántól vasárnap éjszakáig faluünneptől volt igencsak hangos Bölön. A nagy meleg miatt a korai programok – volt kézműves- és termékvásár, a gyermeksátornál kézműveskedésbe lehetett belekóstolni, kicsit odébb vásáros modern játékokat próbálhattak ki kicsik és nagyok – nem vonzottak sokakat, de estére, a koncertek idejére már jelentős tömeg gyűlt össze a régi labdarúgópályán. Akácsos Zsolt fő szervező becslése szerint adott ponton háromezernél többen voltak jelen. A faluünnep fénypontja a Bölöni Hagyományok Házának vasárnap délelőtti avatója volt.
A Bölöni Hagyományok Házának vasárnap délelőtti avatója előtt az unitárius templomban Kozma Albert unitárius és Bartha Attila református lelkipásztor végzett szószéki szolgálatot, majd a templom népe lovas felvezetéssel, Ifjú Szabolcs és barátai népi muzsikája dallamai mellett közösen vonult a Tana utcába az új kulturális tér létrejöttét ünnepelni.
A szépre festett ház kicsi udvarán üdítő árnyék várta a betérőket. Bartha Attila áldásában az ünnep fontosságáról beszélt: Isten szereti, ha az emberek néha félreteszik a munkát, a mindennapok baját, egymás vidám társaságát keresik és örömmel fordulnak egymás felé. A tiszteletes azonban figyelmeztetett is, mondván: figyeljünk azon ünnepekre, amelyekre maga Isten hív minket.
Pál Mónika műsorvezető úgy fogalmazott, a mai nap a bölöniek régi vágya teljesült. Az átadott épület nemcsak falakból és tetőből áll, hanem szívből és lélekből is. Az a hely lesz, ahol közös örökségüket őrzik, ahol ráláthatnak a gyökerekre, ahol „a múlt és a jelen találkozik, ahol felidézhetjük őseink munkáját, életét, örömét és küzdelmeit”.
Fekete Mónika, a bölöni községháza jegyzője beszédében a közösség lelkének nevezte a kis gyűjteményt: a tárgyak által nemcsak arra emlékeztet, miként éltek elődeink, de arra is, miért érdemes élni ma ezen a környéken. „Itt, Erdélyben különösen nekünk, magyar embereknek minden ház, minden faragott gerenda, minden rokkán hagyott fonal egy történet, egy küzdelem. Egy bizonyíték arra, hogy voltunk, vagyunk és leszünk. A múzeum falai között a múlt nem porosodik, hanem beszél, tanít és figyelmeztet. Amit örököltünk, azt meg kell őriznünk. És méltón tovább kell adjuk. Ez a múzeum emléket állít a bölöni embernek. Annak a szorgalmas, földhöz kötődő, istenfélő embernek, aki dolgozott, épített, énekelt, szenvedett, de mégis mindig talpra állt. Ez a ház az ő kezei nyomát viseli és a mi szívünk háláját” – jelentette ki a jegyző, s köszönetet mondott Akácsos Zsoltnak, aki megálmodta a falumúzeumot, és azoknak, akik felajánlották tárgyaikat, dolgoztak az épület helyreállításán és berendezésén.
Akácsos Zsolt, Bölön önkormányzatának kultúráért felelős tanácstagja elődeink szellemi és tárgyi örökségének összegyűjtését fontosnak nevezte: a szőttes, a faragott tárgyak nem csak hasznos dolgok, hanem nagyanyáink és nagyapáink keze nyomai is. Ezen tárgyak által tanulhatja meg az új nemzedék, miként éltek egykor a bölöniek, mi határozta meg hétköznapjaikat, mit találtak szépnek s mit hasznosnak. „A Bölöni Hagyományok Háza azért jött létre, hogy megőrizze, újrateremtse és átadja azokat az értékeket, amelyek egykor otthonossá tették a világot itt, Székelyföld szívében. Hogy a gyermekek ne csak könyvből tanulják, mi volt a szőttes, a csűr vagy a kemence, hanem érezzék, tapintsák, hallják a régmúlt szavát. A hagyomány nemcsak múlt: a hagyomány élő jelen, amely közösséggé formál minket” – fogalmazott az esemény fő szervezője.
Az avatóbeszédeket követően kínálmációra került sor – gondos női kezek finom pánkót készítettek, s a nagy melegben jól fogott a hideg ásványvíz is –, majd meg lehetett tekinteni a tájházat. Berendezése nem hivalkodó, de a szervezőknek igazuk volt, amikor beszélőknek és mesélőknek nevezték az ott látható tárgyakat. A régi abroszok, terítők, újságok, a petróleumlámpa, a rokka, a bölcső, a fényképek, mezőgazdasági eszközök és konyhafelszerelések egyszerűségük által vallanak a házba betérőknek.
Akácsos Zsolt és a 2010-ben elhunyt Tana Annamária könyvtáros már egyszer nekifogott a tájmúzeum-alapításnak, ám a 2010-es árvíz keresztülhúzta terveiket. Nemrég új esélyt kaptak azáltal, hogy az örökös nélkül elhunyt Németh Vilmika néni házát az önkormányzat hosszú távra haszonbérbe adta az ügy mellé állóknak. A fiatalok szervezőkészségét és ügyszeretetét bizonyítja, hogy közös erővel kitakarították, és ahol szükséges volt, felújították a Tana utca elején található, kétszobás, nagy előszobás, konyhával, fürdővel és kamrával ellátott házat. Terveik közt szerepel a padlás átalakítása, hogy annak is hasznos rendeltetése legyen. A múzeumi tevékenység fenntartását segítő egyesület bejegyeztetése a névfoglalás miatt kicsit elakadt, de nem adják fel, hamarosan pótolják a kifogásoltakat – ígérte Akácsos Zsolt.