Július az év egyik leggazdagabb gombás hónapja, még akkor is, ha az aszály egyre gyakrabban és határozottabban kurtítja meg a szezont. A legtöbb galambgombának is most jön el a termőideje. Az ehető galambgombák vezéralakja kétségkívül a közismert kékhátú, de népszerű a piacon gyakran árusított testvére, a varashátú is.
Varashátú galambgomba (Russula virescens)
Azon kevés galambgomba egyike, melyet könnyen beazonosít még a kezdő gombász is, hisz kékeszöldes, szürkészöldes, jellegzetesen pikkelyekre repedező kalapja még a népes Russula nemzetségen belül is egyedüli. Lemezei sűrűek, fehéresek, idősen gyakran rozsdásan foltosodnak. Tönkje nagyobbára hengeres, a felső rész és töve lehet kissé elvékonyodó. Gallért, bocskort nem visel. Húsa viszonylag vastag, kemény, szaga semleges, íze kellemes, egyáltalán nem csípős. Lombos fákkal gyökérkapcsolt, különösen kedveli az erdőszélek, tisztások, fás legelők napsütötte, magányos tölgyeit.
A szakirodalom szerint valamilyen szinten bírja a bolygatást, hisz többször is jelezték jelenlétét a városok parkjaiban. E szokását egyelőre Sepsiszentgyörgyön nem volt alkalmam tapasztalni, azonban 2018 nyarán, nem kis meglepetésemre, az ország egyik legforgalmasabb parkjában rábukkantam: Zsilvásárhely (Târgu Jiu) központi díszkertjében, alig pár lépésnyire a világhírű szobrászművész, Constantin Brâncuși népszerű műveitől (A csók kapuja és A csend asztala között). Fapartnere is igazi városlakó díszfa, nagylevelű hárs volt.
Adatolása azért is körülményes, mert annyira közkedvelt és közismert faj, hogy ha felbukkanna is, feltehetően kevés ideig maradna termőhelyén. Még városi példányai is egykettőre konyhára kerülnének. Sepsiszentgyörgy zöld foltjai közül főképp az Erzsébet parkban várom megjelenését. Merthogy itt kedvére választhat társat a nagyszámú hársból, ha netán a park két tölgyével (hisz ezek a kedvenc fapartnerei!) nem értene szót. S ha még nem lenne jelen a település területén, nagy az esélye, hogy belátogasson, mert a város nyugati határában, a Kolcza-gödör feletti erdőben (amerre a kertváros egyre terjeszkedik) minden évben megtalálom.
Jóízű, kiadós gomba, nemhiába tarják igazi ínyencfalatnak a háromszéki gombászok. Nemcsak az íze kitűnő, hanem némi gyógyhatással is rendelkezik. Főleg sütve fogyasztják, de vegyes paprikásban is megállja a helyét. Emlékszem, a varashátúakat még sepsibükszádi nagymamám is felismerte, pedig ő igazán ritkán járt gombászni. Nemcsak hogy ismerte, de nagyra is értékelte őket. Mindig leszedte, ha netán szénatakarásból hazafelé menet útjába estek. „Olyan finomak, mint a csürkehús”, szokta dicsérni nekem, amikor már a kályha lapján bő levet eresztve süllögtek, sisteregtek a kalaposok.
Farkas János
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
