Kopjafáról van szó, amely egy volt a sok közül. Balázs Antal, ki ne ismerné, mégis egy keveset különlegesnek tekinti azt, amelyet a „minap” engedett útjára a Nyergestető kopjaerdejében, pedig azt sem tudja pontosan, hogy hányadikként került ki a keze alól. Mi sejtjük, hogy valahol a sok századikat ékítette vésőivel.
Ünnep után kora reggel csengetett, s mértéktartóan mondta a kagylóba: 3,38 méter! Másról, mint egy kopjáról, nem lehet szó, gondoltam, sze abból állnak mindennapjai. „Nagyra, magasra sikerült – mondta –, nagy ember állíttatta, s jómagam faragtam. Éppen a Nyergestetőre került pünkösd farkán, s a Fennvaló még annyi időt is engedett, hogy Sulyok Tamásnak személyesen elsorolhattam a kopjarészek neveit, jelképeit”. Jó helyen van, Antikám – feleltem –, a Nyerges a mienk is, óriáshajításra van a Cecelétől, a két megye határától, ahonnan „belátni” a Nyergesre!
A Nyerges a mienk is. Tuzson János honvéd őrnagy bölcsőjét, aki a nyergestetői csata székelyekből álló seregének főparancsnoka volt, Bélafalván ringatták, porai Sepsiszentgyörgy katolikus temetőjében pihennek, sírját sepsi fiatalok gondozzák. A Nyerges emlékhely, s a róla szép verset író Kányádi Sándor, ha felébredne, most már bizonyára új és még szebb verset költene.
