A szenátus asztalán egy ideje ott hever az a törvénykezdeményezés, mely a mostani 45-50 évről 65-re igazítaná a nyugdíjba vonulás korhatárát a bírák esetében, a csillagászati nyugdíjak kérdése pedig elviekben a Bolojan-kormány következő deficitcsomagjában szerepel. Hogy utóbbiakhoz eltörlés vagy csökkentés formában nyúlnak-e majd hozzá, azt még nem tudni, amint azt sem, hogy a korhatárnövelő törvényből mikor lesz hatályos jogszabály.

A kérdések egyelőre nyitottak, az érintettek viszont máris úgy döntöttek, hasznosabb előremenekülni. Aki csak teheti, gyorsan kéri a nyugdíjazását, és ezzel két legyet is üthetnek egy csapásra. Megússzák, hogy 65 éves korukig kelljen gürcölni – másokkal szemben viszonylag sok előjoggal, védettséggel –, illetve a kövér nyugdíjukat is megkaphatják, hiszen most még a régi előírások szerinti összegekre jogosultak. Iustitia alázatos szolgái, a törvényesség és igazság/igazságosság bősz őrei tulajdonképpen úgy járnak el, mint a süllyedő hajóról menekülő patkányok, és teszik ezt akkor, amikor a társadalomnak igen nagy szüksége lenne a szolidaritásra, a közös teherviselésre. Ráadásul körömszakadtig ragaszkodnak a menekülést nyújtó kiskapuhoz, lásd az államfővel a nyugdíjazási végzések körül kialakult intézményi háborút.

Még cifrábbá teszi az egészet, hogy arcpirító érvekkel is előállnak „öregkori” juttatásaik kapcsán. Ezek közül a két legmeredekebb, hogy sérül az igazságszolgáltatás minősége és „kiürülnek” az ítélőszékek (merthogy a bírák lelépnek), ha 65 éves korig kell dolgozniuk vagy csökkenne kivételes juttatásuk. Mondják ezt akkor, amikor a romániai igazságszolgáltatás, a különböző szintű bíróságok teljesítménye már közel két évtizede számos kérdőjelt vet fel. Nyilván, a romániai jogrend, a bíróságok leterheltsége és más körülmények is hozzájárulhattak a hullámzó teljesítményhez, ám nagyvonalú kedvezményeik megvonását ebbe a képbe belevinni mégiscsak aljasság. És bármennyire is fáj, de ideje lenne elismerniük: semmilyen elfogadható magyarázat nincs arra, hogy miért kellene visszavonulnia egy bírónak – más, ugyancsak felelősségteljes szakmák képviselőinek pedig nem – abban a korban, amikor még bőven munkaképes, ráadásul elérte a megfelelő tapasztaltsági szintet, rutint, illetve miért kell különnyugdíjban részesülnie, miközben bére alapján a hozzájárulásos illetmény is elég busás lenne. 

Előremenekülés, cselezések és olcsó érvek helyett talán ezen kellene elgondolkodniuk.

Fotó: Pexels.com