1971. január elején a napilap újságírója így ír a lendületes munka pillanatnyi állapotáról: „Hatalmas. Igen erős alapokon fog állni az új, 110 szobás 210 ágyas szálloda, a közel négy méter mély alapba több mint 20 tonna vasat dolgoztak be. És még nem fejezték be teljesen a vasazást. Éppen ezen vitatkoznak az építők irodájában: sikerül-e időben befejezni a vasazást, mert hatodikán reggel már a betont akarják önteni. Méghozzá éjjel-nappal, megállás nélkül. Hiszen több száz köbméter betonról van szó, ki kell használni a kedvező időt.”

Építik a hotelt. Fotó: Bortnyik György

Májusban munkaerőhiányról cikkezik a lap. Az építkezési vállalat több munkacsoportját ide helyezik át, mert a tervfeladatokhoz képest lemaradás mutatkozik. 4 millió lej értékű munkát kell elvégezni, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy vörösben felhúzzák az épületet. Remélik, hogy egy jó ácscsoporttal öt hónap alatt tető alá hozható az épület. Közben bezárják a város régi, Csíki utca elején levő szállodáját (ma a földszintjén a műanyaggyár termékeit forgalmazó bolt van) azzal az indokkal, hogy új épül, ez pedig más funkciót kap. Október folyamán leszerződik a szükséges bútorzatot és felszerelést.

A szálloda felépült, a Bogdán-ház lebontásra vár

A Megyei Tükör 1972. augusztus 8-i száma Befejezéshez közeledik címmel büszkén hozza olvasói tudomására, hogy ez lesz a város legszebb és legnagyobb turisztikai objektuma, melynek „tágas helyiségei és magas (?) lépcsői sejtetik annak nagyvonalúságát”. Bölöni Károly munkatelepvezető reméli, hogy a megyei tanács 1972 eleji határozatának eleget tudnak tenni, s év végére sikerül a szállodát használatba adni, egyben a létesítmény leendő komfortjáról elmondja, hogy minden szobának külön fürdőszobája lesz, százvonalas telefontközponttal látják el, a világításhoz az áramot pedig külön transzformátorállomástól kapja. Százhúsz ülőhelyes, első osztályú vendéglőt, önkiszolgáló vendéglőt, harminc személyt befogadó, első osztályú nappali bárt és negyven ülőhelyes teraszt bocsátanak az igénylők rendelkezésére. Mosoda, raktár, iroda és számos mellékhelyiség tartozik még az épülő szállodához. Az építés folyamatáról készült riportokban a közölt felvételek alatt az OJT vagy Olt Szálloda elnevezés jelenik meg. Emlékezetem szerint a Bodok Szálloda nevet állítólag Fazakas János, a minisztertanács alelnöke javasolta.

A Bogdán-ház romjai. Dr. Fogolyán Miklós felvétele

Közben több olyan nehézség adódik, mely gátolja a munkálatok folytonosságát: anyagbeszerzési gondok akadnak, melyek közül néhány helyi jellegű (a megyei építkezési vállalat nem biztosította a belső választófalakat, a fém- és famunkákat), de országosan is megoldásra vár a mészkőlapok, a falicsempe, a megfelelő fémből készült ajtó- és ablakkeretek hiánya. A munkaerőhiány is időveszteséget jelent, a szükséges 100–120 ember helyett csupán 45 építőmunkás dolgozik. A helyzet állandósul, mindinkább nyilvánvalóvá válik, hogy a következő évre csúszik az átadás.

Bontják a központi szállodát is. Dr. Fogolyán Miklós felvétele

Zsehránszky István, a Tükör munkatársa a megyei területrendezési igazgatóság igazgatójával, Constantin Busnellel 1972 októberében készített interjújában a megyében folyó építkezések és a települések emiatti változásának viszonyát is feszegeti. A kérdésben érintett a szálloda övezete is, ugyanis magam is jól emlékszem, a Bogdán-ház és a volt Központi szálloda lebontása ellenkezést, néma tiltakozást („Ne bontsátok le!”, „Ez így marad” – volt olvasható az épületen megjelenő falfirkákon) váltott ki a lakosságból, hisz súlyosan sértené a városközpont régi, egységes arculatát. Állítólag a szabók szövetkezete is a helyben maradás mellett foglalt állást. Nos, Zsehránszky kérdésére, hogy „mit javasol a sepsiszentgyörgyi szálloda körül kialakult helyzet megoldására?”, ha marad a két épület s mögöttük a szálloda mintegy „beültetve, frontjával a központnak”, az igazgató úgy nyilatkozott, hogy megváltozott az eredeti elképzelés, melynek kivitelezése már folyamatban volt. Az új változat szerint a két épület mögött, a Csíki utcától a Kossuth Lajos utcáig a szálloda előtt elhaladó utcát nyitnának, mely saját véleményem szerint a mai Dona gyógyszertár mögötti udvaron (volt Berkeczi-ház) áthaladva a Kossuth utcai Jakab-ház telkén ért volna véget.

Elvégeztetett. Dr. Fogolyán Miklós felvétele

Tompa Barna a lap 1973. május 16-i számában, hogy elejét vegye a riportjában elhangzó bírálatoknak, a fentebb említett közhangulat enyhítésére megállapítja, hogy a szálloda „mintegy megszabja a rohamosan kialakuló városfőtér arányait, műépítészeti megoldása pedig méltán lesz a megyeszékhely legszebb épülete”. Ezt követően sorjázza Simon Ferenc építőmester aggodalmait a munkálatokról: folyamatos anyagszállítás hiánya, az alvállalkozók nem tartják be a szerződések által előírt határidőket, de a fővállalkozó is csak a napokban tett gyakorlati lépéseket a villanyszerelés megoldása ügyében, a megrendelt bútorzat apróbb-nagyobb módosításra, újratervezésre szorul ahhoz, hogy megfeleljen az időközben változó divatnak, közízlésnek, aminek figyelembevétele a turisztikai iparnak is érdeke. Megjegyzi, hogy az átadási határidő az első fél év vége.

Egyelőre név nélkül

Július folyamán eldőlt, hogy végül csak az eredeti terv szerint járnak el: lebontják a szálloda látványát zavaró két épületet. Elköltöztetik a földszinti szolgáltatási egységeket: a virágüzletet, a szabó- és fodrászműhelyt, a vendéglőt. „Sepsiszentgyörgy lakóinak ámulatára – egyesek bánatára – a két épület lebontásával hatalmas tér nyílt az új szálloda előtt. Talán ha a park elkészül, lassan megszokjuk a városközpont eme új képét” – olvashatjuk a lapban. Zavarja a látványt a jobb oldali Bogdán Flórián-ház csupaszon maradt tűzfala, szakemberek véleményét kérik a falfelület kihasználására (reklámok, dizájnelemek felfestése). Október 4-én már arról szerzünk tudomást, hogy ide szolgáltatási és kereskedelmi együttes épül, földszintjén a Szorgalom Szövetkezet szolgáltatási egységeivel, az emeleten üzletek nyílnak. Javaslat születik a szálló mögött húzott telekelválasztó drótkerítés magas pannósorral való helyettesítésére a szomszédos magánházak területének nem éppen idillikus látványa miatt.

Képeslapra is felkerült a szálló

Végre 1973. szeptember 1-jén a megye és város elöljárói, az építők és az érdeklődők részvételével a szálloda átadásra kerül. Az értékelés szerint ezzel megoldódik a város régóta fennálló vendégelszállásolási gondja, és a vendéglátóipar minőségi javulását hozza.

Az épület áll, érkeznek a vendégek, jó a vendéglői kiszolgálás, megnyílik az új turisztikai hivatal (shopjában az ismerősök jó minőségű bolgár BT, de amerikai Kent cigarettához is hozzájuthatnak 8, illetve 22 lejért), és már csak az előtér megtisztítása, rendezése várat magára még 1974 márciusában is, mely egyelőre telve van az épületbontások hulladékaival, kisebb-nagyobb gödrökkel, földből kiálló vasakkal, melyek között főként esténként nehéz baleset nélkül átevickélni. Lassan ez is megoldódik, betonból virágtartókat öntenek, odakerül Vetró Artúrnak a lakosság által Bertának elnevezett szobra, aki integethet az állomási tónál őrködő román katonának, Bronz Bélának.

2023-as drónfelvétel. Fotó: Facebook / Antal Árpád

Itt ér véget a Sepsiszentgyörgy központjába a kommunista diktatúra helyi ékkövének kikiáltott, de idegenként befurakodott szálloda építésének története, melynek helyét, ha máshol jelölték volna ki, talán most, ötvenöt év után nem kerülne – sokak örömére – a megsemmisítés sorsára.

Jómagam hat évet éltem a szálloda árnyékában, s már építésének kezdetétől tudtuk, távoznunk kell majd közeléből. Az oda nem illő, környezetét nem tűrő monstrum a hatalom intő jeleként állt: majd ti következtek, a ti házaitok is a megsemmisülés sorsára jutnak, alá kell vetnetek magatokat a szocialista településrendezés-rombolás önkényének.

Most, 2025-ben a szálló is bontásra kerül. Úgy végzi, mint az általa eltaposottak. S míg helyén elkezdődhetnek a tervezett művelődési központ emelésének munkálatai, érkezhet újból városunk túl korán távozott költője, Bogdán László Címeremben két hattyú című regényének két hóbortos hőse, hogy tovább keresse Borsos Tamás állítólag itt elásott kincsét...